Hullámvasút

Ismét eltelt egy nyár, amikor már csak látogatóba mentünk haza Magyarországra. Emlékszem az első években mindig megkönnyeztem, amikor indultunk vissza Norvégiába. Aztán egy idő után elmaradtak a könnyek, és idén először vártam is, hogy jöjjünk haza az új otthonunkba. Valahol ez furcsa és rossz érzés volt, mert a családunk és a barátaink mindig hiányoznak nekünk. Lehet, hogy ebben az egész érzelmi kavalkádban közrejátszott az is, hogy nehezen viseltük a kánikulát, hogy lemondták a Taylor Swift koncertet Bécsben, amire mentünk volna. Nem tudom, de valahol fájt, hogy ezt éreztem. Pedig sok minden jó is történt velünk, amíg otthon voltunk. Panka egy héttel hamarabb Mo-ra repült a norvég barátnőivel. Már régóta szerette volna nekik megmutatni Szfvárat és Budapestet. Rá egy hétre mentünk mi is, és végre ismét együtt tölthettünk egy kis időt az itthoniakkal. Közben elugrottunk négyen egy pár napra Horvátországba, egy kicsit kikapcsolódni, és még arra is volt időnk, hogy Janával elutazzunk 2 napra kettesben. Szóval nem panaszkodhatok az idei nyárra sem, bár sajnos nem mindenkivel tudtam találkozni, akivel szerettem volna, de ez már csak ilyen. Lehetetlen minden programot vagy találkát begyömöszölni ebbe a pár hétbe.

A héten pedig megkezdődik egy újabb tanév, ami nagyon izgalmas lesz, mert Panka és Normó utolsó éves. Vagyis Panka befejezi jövő nyáron a középiskolát, és Normó az alsó-középiskolát.