Hogyan változott meg az életed mióta itt kint élsz Norvégiában?
Norbi: Például norvégul kell beszélnem. Focizni járok karate helyett.
Panka: Szerintem megváltozott a személyiségem, mert már nem bízom vakon az emberekben. A távolság megmutatta, hogy kik a barátaim.
Mitől féltél mielőtt kiköltöztél?
Norbi: Hogy nem lelek barátokra.
Panka: Hogy nem lesznek barátaim és, hogy nem fogok megtanulni norvégul.
Bejött a félelmed?
Norbi: Nem, mert lettek barátaim, akik a közelünkben laknak, és délután a suli után át szoktunk menni egymáshoz.
Panka: Nem, mivel megtanultam norvégul, és barátaim is lettek, de az igaz barátsághoz idő kell.
Miben különbözik az itteni iskolád az otthonitól?
Norbi: Kaptunk iPadet a suliban. Kevesebb házink van. A suliban nem 45 perces az óra, hanem 1 órás.
Panka: Szerintem különbözik a tanárok hozzáállása a gyerekekhez. Több tiszteletet mutatnak a gyerekek iránt, egyenrangúként kezelik őket. Nincs annyira sok házi feladat, mint Mo-n. Pont annyi, mint amennyi belefér az időmbe. De szerintem ezekről a különbségekről, majd írhatnál egy külön blogbejegyzést.
Benned milyen érzések kavarogtak az ittlétünk 1 éves évfordulóján?
Panka: Én újraéltem az összes pillanatot, amikor megjöttünk, amikor lepakoltunk, amikor kinéztem az ablakon, és az egész táj olyan idegen volt. Jó érzés volt kinézni, hogy már nem idegen.
Norbi: Nem nagyon izgatott, hogy már egy éve itt vagyunk. Azt sem tudom már, hogy mikor jöttünk ki. 🙂
Szokott-e honvágyad lenni?
Norbi: Kicsit.
Panka: Igen szokott lenni, de szerintem ez teljesen normális dolog.
Mit vagy kit hiányolsz a legjobban?
Norbi: A családomat, barátaimat és Iluskát.
Panka: Nekem hiányzik a család, az Iluska, és pár barátnőm. A barátnőim tudják, hogy kire gondolok.
Ha valaki az ismerőseid közül külföldre szeretne költözni, mit tanácsolnál neki? Miért ezt tanácsolod?
Norbi: Azt, hogy menjen Norvégiába. Azért tanácsolnám ezt, mert én is itt vagyok.
Panka: Azt, hogy mindenképp hozza ki a házi állatát, mert hiányzik Iluska, és járjon olyan iskolába először, ahol a nyelvet tanítják meg neki, mert az nekem is sokat segített.
Mit üzentek az otthoniaknak, akik olvasssák a blogomat?
Norbi: gyertek ki Norvégiába.
Panka: majd egyszer látogassatok meg, és Magyarországon nincs is hideg. 🙂
Köszönöm, hogy válaszoltatok a kérdéseimre!
Panka és Norbi: Szívesen!
