Még jó múltkorában ígértem, hogy elmesélem egészségügyi kálváriámat, mert akármennyire is szeretek itt lakni, azért itt sem minden tökéletes.
Szóval az egész sztori ott kezdődött, hogy május közepétől egymás után három konferencián vettem részt. Nem sír a szám, mert utazhattam, találkoztam egy csomó új emberrel, de az utolsó konferenciára, már úgy mentem, hogy előtte egy héttel Lisszabonból, már úgy jöttem, haza, hogy éreztem a légkondi nem tett jót az arcüregemnek. Úgy tűnt, sikerült még időben megelőzni az arcüreg gyulladást, de végül másfél hétre rá belázasodtam. Persze pont Pünkösd előtt történt mindez, és már le volt foglalva egy Hydro-s nyaraló a hegyekben. Mindegy, telenyomtam magam lázcsillapítóval, és mondtam, hogy menjünk, mert nem számít, hogy otthon vagy a nyaralóban fekszek, de legalább a család többi tagja tud kirándulni.
Úgy tűnt, a pihenés nem sokat segített, mert csak romlott az állapotom, és Pünkösd hétfőn kikötöttem az ügyeleten. 3 óra várakozás után behívtak. Addigra meg volt a CRP-m eredménye, ami azt mutatta, hogy valami gyulladás van a szervezetemben. A fiatal kis doki néni benézett a torkomba, és mivel nem látott semmit, haza küldött mondván, igaz magas a CRP-m, de nem eléggé, és szedjek köptetőt, nehogy átmenjen tüdőgyulladásba. Ha rosszabbul lennék jöjjek vissza. Hiába mondtam neki, hogy fáj az arcüregemnél, és azért jöttem, mert 3 napja csak romlik az állapotom, szépen udvariasan kitessékelt. Haza mentem, és rögtön foglaltam még aznapra időpontot egy magán háziorvoshoz (Dr Dropin). Ott a doki néni rögtön felírt egy antibiotikumot. Mondta, hogy erre a CRP-re mindenképp kell adnia. Még nem tudja milyen baci van a szervezetemben, de valamit el kell kezdenem szedni.
Közben sürgetett az idő, mert már csak egy hét volt hátra, hogy jönnek Anikóék hozzánk, és együtt megyünk nyaralni Lofoten szigetekre. Az antibiotikum valamennyire segített, de éreztem, hogy ez még nem az igazi. Aznap, amikor Anikóék jöttek elmentem ismét magánban fül-orr-gégészhez, mert amúgy hetekbe tellett volna, mire kapok időpontot. Azt nem írom meg mennyibe került ez a szakorvos, mert Jana sokkot kapna, ha látná, de végre vettek mintát az orromból is. Közben elutaztunk nyaralni, megmásztunk két hegyet, én persze mindvégig toltam magamba az advil cold-ot, hogy ne feküdjek ki. Közben megjött a laboratóriumból az eredmény a telefonomra, hogy milyen bacit találtak, és milyen antibiotikum kell rá. Akkor már a 3. hete kínlódtam az arcüreg gyulladással. Sajnos a doki néni nem néztem meg az eredményem, és nem írt fel semmilyen gyógyszert, ezért, amikor hazajöttünk Lofotenről, ismét elmentem a Dr Dropin-hoz, és ott felirattam a megfelelő antibiotikumot. Addigra már az egyik szemem is kezdett begyulladni, és másnap utaztunk ismét a családdal nyaralni. De legalább 3 hét után megkaptam a megfelelő gyógyszert, és a negyedik hétre már szinte teljesen meggyógyultam. Igazából, ha az ügyeleten a kis fiatal doki csajszi vette volna a fáradságot, és rögtön leveszi a mintát, hátha valami baci okozza, akkor ebből az egészből lett volna egy 1 hetes sztori. Úgy általában elég hamar rá tudják mondani, ha valami bajod van, hogy szedjél fájdalomcsillapítót.
Szóval, ha az egészségügyről van szó, akkor itt sem kolbászból van a kerítés, és nagyon sok mindent egyszerűbb és gyorsabb elintézni, ha magánba mész, de akkor mélyen a zsebedbe kell nyúlni.
