Több, mint 3 hónapja élünk most már Norvégiában, és ami meglepő volt számomra az otthoni viszonyokhoz képest, hogy mennyire megbíznak az emberekben.
Ezzel a mondattal kezdtem 2 nappal ezelőtt a bejegyzésem, majd félbe hagytam, mert nem volt időm megírni. Arra gondoltam, hogy egy-két példán keresztül megmutatom nektek, hogy itt mennyivel másképp kezelnek bizonyos dolgokat. Otthon mindig a Tescoból rendeltem az élelmiszert, és inkább magam hoztam el az összekészített rendelést. Itt is van szerencsére házhozszállítás (Tesco helyett itt Kolonial) vagy magam hozom el egy a benzinkúton telepített nagy utánfutóból. Egy kódot küldenek aznap sms-ben, amivel be tudok menni az utánfutóba, és a nevemmel feliratozott dobozban van az én kifizetett rendelésem. Mellette meg más kifizetett rendelése. Nyilván mindenki csak a saját rendelését viszi haza, de azért megfordult a fejemben, hogy vajon a többiek mit rendeltek? 🙂 Aztán megfigyeltük, hogy a parkolóházakban nincsen sorompó, de parkolójegyet azért mindenki vesz, és a mikor mennek a végén ki is fizetik. Múltkor meg elugrottunk a közeli szemétlerakóba, hogy elvigyük a szárítógépünket, ami két hét után benyomta az unalmast, amikor kiköltöztünk. Elektromos hulladékot ingyenesen leadhatsz, de ha viszel mást is, akkor fizetni kell. Itt már van sorompó, de igazából valamilyen szinten itt is bemondásos alapon működik.
Ugye, milyen jól hangzik, hogy ennyire megbíznak az emberben? Hahaha, és itt jött az elmúlt két napban a felismerés, hogy a Nagy Testvér azért figyel. Kamera az utánfutóban, a parkolóban… Fő a bizalom, fűszerezve egy kis ellenőrzéssel.
