December 6-án esett itt igazán először annyi hó, hogy nem olvadt el, és tudtunk végre szánkózni. Azóta eltelt kb 6 hét, és még több hó esett, a hőmérséklet pedig azóta is nulla fok alatt van. Igazából itt most már 2 napja megállás nélkül esik a hó, hol több, hol kevesebb, és a hőmérséklet általában -5 fok körül van. Most már hozzászoktunk, hogy hetek óta csak havat látunk, és ilyen körülmények között vezetek minden nap. De mindezek mellett ez lehetőséget is ad arra, hogy mindenféle téli sportot kipróbáljunk. Normóékat például a suli viszi minden hétfőn sífutni, ami itt egy igazi népsport. Már alig várom, hogy Janával mi is kipróbáljuk, mert a környékünkön is egy csomó túraútvonal van sífutóknak. Egy csomó helyen meg fellocsolták a focipályát, hogy lehessen korcsolyázni. Ma meg Normó összefutott a ház előtt egy leendő osztálytársával, akik épp a házunk mögötti dombhoz mentek szánkózni. Persze mentünk mi is velük, hogy mi is ismerkedjünk meg barátkozzunk. A kissrác anyukájával megbeszéltem, hogy norvégul beszéljen hozzám, mert érzem az nem lesz elég a nyelvtanuláshoz, hogy magamban tanulok, mindenképp kell gyakorolnom is. Szóval kint álltunk a -6 fokban, fújt a szél, esett a hó, én meg, amit idáig megtanultam norvégul azt mondtam, éééééés megértettem, amit mondott. Juhééééééé 🙂
Előbb vagy utóbb csak meg fogjuk tanulni ezt a nyelvet, persze a gyerekek már lehagytak minket. Panka olyan gyönyörűen, folyékonyan beszélt a norvég csajszival. Jó volt hallani őket.
