Csütörtökön volt a nagy nap, amikor Normó először meglátogatta a mostani tanító nénijével leendő iskoláját, és megismerhette az osztályát. Fél 2-re átsétáltam érte, és közben teljesen szétizgultam magam, hogy milyen hangulatban fog kijönni a suliból. Mikor meglátott az első szava az volt, hogy nagyon kedvesek a gyerekek. Mindenki érdeklődve figyelte, és egy csomó kérdést tettek fel neki. Normó is készült egy kis bemutatkozó levéllel, amit a tanító nénije segített megírni neki, és aztán a gyerekeknek felolvasta, akik a végén megtapsolták.
Ráadásul pont aznap osztotta ki az egyik kisfiú a meghívókat a szülinapi bulijára, és Normónak is adott egyet. Itt amúgy az a szokás, hogy ha szülinapi partit rendezel, hogy vagy mindenkit meghívsz vagy a fiúk az összes fiút az osztályból vagy a lányok külön az összes lányt az osztályból, hogy senki ne érezze magát kirekesztve. Szóval ott álltunk a meghívóval a kezünkben, és Normó rögtön kijelentette, hogy Ő menne. Én meg erre, “de még csak most ismerted meg fél órával ezelött, ez nem baj?” Erre Norbi “Nem. Hamar összebarátkoztunk.” Beszéltem a kisfiú szüleivel, és persze mondták, hogy várják Norbit szeretettel. Úgyhogy ma délután egykor beadtam a kisfiamat egy buliba, és fogalmam sincsen, hogy kikhez, csak annyit tudok, hogy egy nagyon kedves ferdeszemű emberekhez. Majd három után mehetünk érte… , én meg addig is próbálom magam lefoglalni. Jövő héttől minden pénteken már az itteni körzeti iskolába fog járni, és nagyon remélem, hogy minél hamarabb átkerül, hogy itt a környéken is legyenek barátai.
Pankával kapcsolatban jövő héten tudjuk meg, hogy ki lesz az itteni osztályfőnöke, és mikor megy meglátogatni az osztályát.
