Nemsokára itt a húsvét, ami nekünk azt is jelenti, hogy a gyerekek most már a hét minden napján a körzeti sulijukba fognak járni. Őszintén szólva féltem egy kicsit ettől a váltástól, attól függetlenül, hogy a gyerekek nem egyik napról a másikra kerültek ismét egy új közösségbe, de azért mégis csak ez egy újabb másik közösség. Azt gondolom, hogy most a Norbinak volt könnyebb ez a változás. Azzal, hogy minden nap délután napköziben volt a norvég suliban, jobban összehaverkodott az osztálytársaival. Plusz szerintem ilyenkor már sokat számít az is, hogy Panka már lassan 13 éves lesz, és a barátságok egyre fontosabbak lesznek az életében. Persze kedvesek, meg jó fejek vele is az új osztálytársai, de azért fájjó szivvel hagyta ott az előző iskolát, és a lengyel barátnőit. Nekem is fájt egy kicsit, hogy el kellett búcsúznunk. Annyi mindent köszönhettünk ennek a bevezető iskolának. Olyan szeretettel fogadták őket, és olyan türelemmel foglalkoztak velük. Úgy tűnik, hogy a tanároknak is hiányozni fognak a gyerekek. Le voltak nyűgözve attól, hogy Panka és Normó milyen gyorsan megtanulták a nyelvet. Pankára még vár sajnos ebben az évben még egy iskolaváltás, ugyanis 8. osztálytól a gyerekek úgynevezett alsó középiskolába járnak 3 évig. Ez az iskola gyalog kb 10-15 percre van tőlünk, és az osztálytársainak a nagy része, akik ehhez a körzethez tartoznak ebbe az iskolába fognak járni. Így legalább ismerős gyerekek is lesznek körülötte.

A lenti kép a bekkestua-i középiskola szülői értekezletén készült. Megtaláltok minket rajta? 🙂


3 Comments on Váltás

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *