Panka szülinapi kívánsága az volt, hogy a hétvégén menjünk el megnézni Osloban a Bosszúállókat. Nyugi, aki még nem látta a filmet nem fogok spoilerezni, de a mostani mozis élményünk döbbenet volt nekünk. Már csak azért is, mert már egyszer voltunk itt moziban, de semmi hasonlót nem tapasztaltunk.
Szóval ott tartottam, hogy szombaton bebumliztunk a belvárosba. Itt a mozik nem a plázákban vannak, hanem ahogyan régen otthon is volt, külön épületekben. Ez a mostani mozi még 1938-ban épült, és 700 férőhelyes terme volt. (Anno amikor megnyílt 1200 volt). A mosdóban ennyi emberre 5 wc volt, khm… de nem volt szerencsére tumultus. Négykor kezdődött a film, és ekkor még mindig özönlöttek be az emberek, és lassan meg is telt a terem. Aztán jött az első érdekesség, hogy a reklámok után, mielőtt kezdődött volna film, kiállt egy jegyszedő a színpadra, és bemondta a mikrofonba, hogy ha “valaki zavarni fogja a filmet bekiabálással, azt kiteszik a moziból”. Panka ült döbbenten, hogy dehát ez alap, otthon ezt mindenki tudja. Én sem értettem, hogy ezt miért kell elmondani.
Aztán végre elkezdődött a film, és arra lettem figyelmes, hogy mindenki baromi hangosan eszik, zörög, tököm tudja mit csinál, de nem bírnak nyugiban maradni, és a filmet nézni. Akkor már megfogalmazódott bennem, hogy ezt a másfajta élményt meg fogom írni. Mivel 3 órás volt a film szerencsére közben elfogyott a sok rágcsa, és viszonylag csendben, nyugodtan lehetett nézni a filmet. Majd jött az utolsó fél óra, a katarzis, és…., elkezdtek tapsolni, meg fütyülni… mi meg néztünk, hogy WTF, ez nem színház vagy koncert. Akkor már kínomban röhögtem, hogy ilyen nincs. Biztos az is számított, hogy nagyon sok ember ült egy helyen, de akkor is na… ez meg mi? Mindegy következő alkalommal kisebb moziba fogunk menni, az tuti.
A kép ne tévesszen meg senki. Itt még volt 15 perc film kezdésig.
