Pénteken végre megtudhattuk, hogy miként is ünneplik a norvégok az 1814. május 17-én elfogadott Alkotmányukat. Aki szeretné az egésznek a történelmi hátterét megtudni, itt talál erre vonatkozóan információt: https://hu.wikipedia.org/wiki/Norv%C3%A9gia_alkotm%C3%A1nya
Én inkább most arról írnék, hogy mi, hogyan éltük meg testközelből az ünneplést. Már hetekkel a nagy nap előtt beszédtéma volt a munkahelyen is, hogy ki mit fog csinálni a jeles napon, mert ez a nap, itt nem csak arról szól, hogy az iskolások végig vonulnak együtt zászlót lobogtatva az utcán. Ilyenkor a norvégok nagy része büszkén felveszi népviseletüket, amit BUNAD-nak hívnak. Az utcán mindenhol szépen kiöltözött embereket lehetett végig látni, amit a különböző Bunad-ok még színesebbé tettek. Az általános iskolásoknak általában 10-kor kezdődik a program, amikor az igazgató köszöntő beszéde után, minden osztály együtt végig vonul a környéken, zászlókat lengetve, fúvós zenekar kíséretében, majd a végén a sulinál várják őket ismét a szülők. Utána játékos feladatokban vehetnek részt, majd 2-kor vége az ünnepségnek. De csak a sulisnak, mert ilyenkor itt az a hagyomány, hogy családok, barátok jönnek össze és együtt ünnepelnek, buliznak tovább. Délután még besétáltunk a központba, mert virágfelvonulás (blomstertog) volt. Útközben láthattuk, ahogyan a norvégok partiztak a kertekben, szerencsére nagyon jó időnk volt. Az az igazság, hogy ez volt az első olyan ország, ahol én azt láttam, hogy az emberek tényleg ünnepelnek a nemzeti ünnepükön.
Normót persze sikerült napközben kétszer is elhagynunk, de szerencsére mindig meg lett, mert mindig visszament oda, ahol utoljára látott minket, és ott várt ránk. Máskor beleteszem a zsebébe a telefont, és majd GPS-en követem.