Hihetetlen, hogy ezen is túl vagyunk. A héten lesz vége az első olyan iskolai évnek, amit a gyerekeim egy idegen országban végeztek el. Nem lehetett nekik könnyű. Az év elején az első hónapot még Magyarországon járták, tudva, hogy pár hét múlva költözünk. De akkor ez az egész olyan hihetetlennek és messzinek tűnt. Emlékszem, amikor mondtam nekik, hogy szinte észre sem fogjátok venni, és jövőre ilyenkor már tökéletesen fogjátok tudni a norvégot. Persze az arcukra volt írva, hogy “Aha, persze…!”. Aztán eljött az évvége.
Itt az iskolákban nincsen külön évzáró, és általánosban (1-7. osztályig) bizonyítványt sem kapnak, mert itt nincs olyan, hogy valaki megbukik. Aki le van maradva vagy nehezebben megy neki a tanulás, azzal külön foglalkoznak. Mondjuk ez a tanároknak is nagy könnyebbség lehet szerintem, mert a többiekkel nyugodtan tudnak haladni tovább az órán. Az évzáró pedig abból áll, hogy évfolyamonként külön napon, egyik délután a gyerekek bemutatják a műsort a szülőknek, amire már hetekkel előtte készültek. Utána minden osztály külön-külön elvonul, és sütiznek, kávéznak, dumálgatnak. Panka évzárója annyival volt különlegesebb, hogy az ő osztálya el is ballagott, ezért a műsor az elmúlt 7 évről is szólt egy kicsit, illetve sütizés helyett vacsora volt egy klubház termében, amit erre a napra béreltek ki. A vacsorához pedig mindenki hozzájárult valamilyen étellel.
Hihetetlen büszke voltam mind a két gyerekre. Normó külön szerepelt a színpadon egyik haverjával. Valami vicces történetet adtak elő, még szerencse, hogy a műsor előtt elmondta nekem, hogy miről fog szólni. Legalább tényleg a csattanón vigyorogtam, és nem azon, hogy most éppen baromira nem értettem semmit, de azért röhögjünk, mert az vicces. 🙂 Normó tanára mondta nekem később, hogy a Norbi a norvégot, már szinte tökéletesen beszéli. Néha még van egy kis nyelvtani hibája, de el vannak ájulva attól, hogy mennyire ügyes, és okos. 🙂
Panka tanára is le volt nyűgözve, hogy az elmúlt 2,5 hónap alatt mennyire gyorsan fejlődött Panka norvég tudása. Azt mondta, hogy tökéletesen, nagyon szép kiejtéssel beszél, és a szókincse is rohamosan bővült. Ez még számomra is hihetetlen, amit elértek majdnem 9 hónap alatt. Még egy év sem kellett hozzá, hogy elsajátítsák a nyelvet.
Janával most rajtunk a sor. A nyári szabi után beiratkozunk itt egy nyelvtanfolyamra. Illetve a kollégáim megígérték nekem, hogy segíteni fognak, és norvégul fognak hozzám beszélni, hogy tudjam én is gyakorolni a nyelvet.
Egy hét múlva ilyenkor pedig már útban vagyunk haza Fehérvárra. 🙂
