Nem véletlen, hogy mára időzítettem ezt a bejegyzést, ugyanis ma van nyári napforduló. Ilyenkor északabbra le sem megy a nap. A mi esetükben ez azt jelenti – a kollégáim elmondása alapján -, hogy éjszaka nem lesz teljesen sötét, 22.45-kor fog lemenni a nap, és 3.54-kor már ismét arra ébredhetek, hogy a szemembe süt a nap.
Igazából minden évben, függetlenül attól, hogy otthon vagy itthon voltunk mindig vártam a tavaszt, és a nyarat, amikor végre hosszabbak a nappalok. Itt viszont már nekem kicsit túl sok ez a nappali világosság. Tudom, tudom, most lehet mondani, hogy nekem semmi nem jó, de akkor is engem megkavar, hogy olyan sokáig világos van. Minden nap hulla fáradtan jövök dolgozni, mivel nem vagyok képes addig lefeküdni aludni, amíg kint világos van. Ez azt jelenti, hogy általában nem sokkal éjfél előtt alszom el, de sokszor arra ébredek nem sokkal 3 után, hogy a függöny ellenére a szemembe süt a nap. Jana már vett nekem szemtakarót, amit ilyenkor magamra dobok.
A hétvégén, ha jó idő lesz, akkor este (hahahaha-nappali este), kiugrunk a tengerpartra, mert nem csak a svédeknél (lsd Ikea reklám-Midsommer-leárazás), hanem itt is megünneplik a nyári napfordulót Szent Iván éjszakáján tűzgyújtással a tengerparton.
A lenti kép éjfélkor készült az erkélyünkről.
