Valamikor tavaly írtam egy bejegyzést a Norbival kapcsolatban, amit úgy kezdtem, hogy Norbi nem biztos, hogy örülni fog ennek a bejegyzésnek (igazából, csak annyit írtam róla, hogy milyen cuki volt). Most ugyanebben a helyzetben vagyok, csak most a Pankával kapcsolatban (és nagyon remélem, hogy nem akarja töröltetni velem ezt az írást.)
Szóval arról van szó, hogy eszméletlen büszkék vagyunk rá. Idén elkezdte az alsó középiskolát, ahol egyrészt már osztályozzák őket (ez nekünk nem volt új), másrészt új tantárgyak jelentek meg, mint a kémia, társadalomtudomány, nynorsk (igen, amúgy itt van egy másik norvég nyelv is). Emellett fel kellett vennie angolból a ritmust, olyan gyerekekkel, akik már első óta tanulják a nyelvet, és igazából Ő csak tavaly óta foglalkozik vele komolyabban.
Mi pedig Janával csak kapkodjuk a fejünket, mert folyamatosan hozza haza a jobbnál jobb jegyeket, miközben hetente négyszer jár edzésre is. Mindezek mellett meg utálja, amikor a nagyszülőknek dicsekszek vele, mert szerinte ez a természetes, és ez a dolga. Pont ezért nem is akarta, hogy írjak a tanulmányairól egy külön bejegyzést. De én már csak ilyen vagyok (bocsi Panka ez van, ezt dobta a gép :-)) , jó érzés megosztani másokkal, hogy milyen ügyes.
Múltkor hazahozta az 5-ös kémia! dolgozatát, és kérdezte, hogy meg akarom-e nézni. Mondom, persze, de úgysem fogom érteni. Erre visszakérdezett, hogy mit a norvégot vagy a kémiát. 🙂 Hahahaha! Nagyon vicces! 🙂
Ui. Ha valakinek hiányérzete támadna, hogy a Normó iskolai tanulmányairól nem írtam, akkor csak annyit, hogy Ő is a jó tanulók között van, és könnyen veszi az akadályokat. Karácsonykor majd szerepelni fog az iskolai ünnepségen is, amit angolul adnak elő, és igen rá is rettentő büszkék vagyunk.
A lenti kép egy lesifotó, ahogy épp a konyhában tanult miközben főztem. 🙂
