Hétköznapok

Eltelt egy hónap, és azon kaptam magam, hogy már milyen régóta nem adtunk hírt magunkról. Tavaly még hetente jelentkeztem, de akkor még annyira új volt minden, és sorozatban értek minket az újabbnál újabb élmények. Aztán elértünk oda, hogy most már itt is beállt az életünk egy megszokott menetrendbe. A gyerekek suliba járnak és múltkor azon nevetgéltek, hogy tavaly ilyenkor még milyen “bénán” tudtak norvégul. Most meg már Normó elkezdett a helyi könyvtárba járni, mert hetente elolvas egy könyvet norvégul. Panka pedig most éppen angolul olvass egy könyvet, amiről, majd angol órán fognak beszélgetni. Janával mi továbbra is gyűrjük a norvégot, és egyre többször kezdjük használni is. Még ha alapszinten is, de ez már így is hatalmas fejlődés tavalyhoz képest. A munkánk továbbra is jó, és legkésőbb délután 5-re már mindenki itthon van, bár én általában már 4 előtt haza érek. MIndenkinek megvan a saját kis sportos hobbija. Panka szinkronúszik, Norbi focizik, és a héten kezdte a Parkour-t, Jana kickbox-ra jár, én pedig hetente kétszer futok. Egy szóval megvagyunk, jól vagyunk, Jövő  héten pedig vendégeink lesznek, akikkel még sarkkörön túlra is eljutunk.