Hűha, jó régen jelentkeztem, de igazából az elmúlt 2 hónap úgy elszaladt, és mire észbe kaptam már itt van újból március. Tavaly ilyenkor még nem gondoltam, hogy egy hét múlva egy teljesen új, felfordult évet fogunk magunk mögött tudni. Azt meg végképp nem gondoltam, hogy ez még mindig fog tartani. Igazából sokszor az az érzésem, mintha nem javulna semmi, csak rosszabbodik minden. Várjuk, hogy majd egyszer beoltsanak minket, és közben meg ismét felpörgött a virus. 2 hete történt meg először, hogy a mi környékünkön is bezártak a boltok. Igazából mi sokszor Oslo miatt szívunk, mert ha ott szigoritanak a korlátozásokon, akkor előbb vagy utóbb itt is szoktak, mert Osloból megindul a nép a mi térségünkbe, és jönnének ide vásárolni és edzeni. A gyerekek még járnak suliba, és edzéseik is vannak. Mi még mindig otthonról dolgozunk, lassan most már egy éve. Az egyik kolleganőmmel majdnem egy év után találkoztunk ismét, miután elkezdtünk sífutó tanfolyamra járni, amit a cég sportegyesülete szervezett. Legalább hetente egyszer, munka után találkozunk és egy kicsit kikapcsolódunk. Egy biztos, nyáron jövünk haza. Elvileg Janának addigra már meg kell kapnia az oltást, én rám meg úgyis valamikor augusztusban fog sor kerülni a legutóbbi oltásterv szerint. De ha karanténban is kell lennünk, a gyerekek iskolai szünete miatt most majd meg fogjuk tudni oldani.
Na, és most miután kinyavalyogtam magam, gondoltam azért beszámolok arról is, hogy mi, hogy vagyunk. Több, mint egy hónapig -5 és -15 fokos száraz, napos időjárásban volt részünk. Ennek köszönhetően azt is kipróbálhattuk, hogy milyen a tengeren korcsolyázni.
Panka hazahozott egy gyönyörű, kitűnő félévi bizonyítványt. Nemcsak a reál, hanem a humán tantárgyakban is nagyon ügyes. Annyira büszkék vagyunk rá. Emellett most már teljesen egyedül is neki áll sütni a családnak. Normó maxi king tortáját is 70%-ban Ő készítette el. Normó még nem kap félévi bizit, de annyit megtudtunk, hogy a félévi matekdogája hibátlan lett, és szépen behozta a lemaradását angolból. A focit abbahagyta és elkezdett kosárlabdázni, meg persze hetente egyszer jár parkour-re. Egy hete pedig megkapta a fogszabályzóját, amit a terv szerint kb 1,5-2 évig kell hordania. Mi Janával jól vagyunk. Januárban ünnepeltük, hogy már 20 éve együtt vagyunk. Ennek alkalmából a gyerekek elengedtek minket kettesben vacsorázni. Olyan jó volt egy kicsit kettesben kimozdulni, hogy szerintem ebből rendszert fogunk csinálni.
Várjuk a tavaszt, bár itt még egy darabig várhatunk rá. A jövő hétre ismét mondott egy kis havazást. Akkor majd megyünk ismét az erdőbe sífutni. Bár szerintem rajtam kívül már mindenki azt várja, hogy melegebb idő legyen. Majd egyszer ez is el fog jönni, mint ahogyan az is, hogy ennek az őrületnek vége lesz.
