Deja vu

A mai nap elkapott egy olyan deja vu érzés. Itthon voltam, dolgoztam, aztán egyszer csak jött a hír, hogy a gyerekeknek csütörtöktől digitális oktatásuk lesz, az edzések is elmaradnak. Hmmm, mintha ilyet már átéltem volna egyszer…ráadásul ugyanekkor márciusban. Emlékszem tavaly ilyenkor, amikor kiderült, hogy mindenki itthon lesz egy kicsit örültem is neki. A megszokott -munka, suli, utána rohanása a különböző edzésekre-hétköznapokat felváltotta egy lelassult, együtt vagyunk napok. De akkor ez még más volt. Akkor még nem gondoltam, hogy egy év múlva még mindig ebben a helyzetben leszünk. Sőt, hahahaha azóta még rosszabbodott is. Tavaly ilyenkor az üzletek még nyitva voltak, maszkot nem hordtunk, és átlagban a napi eset kb 250 fertőzött volt. A legtöbb beteg 75 év feletti korosztályból került ki. Ez most annyiban változott, hogy felpörgött a brit variáns és kb 850 a napi megbetegedés. A legfertőzöttebb korosztály pedig a 10-19 évesek között van. Szóval itt állunk. Érdekes volt látni a két gyerek reakcióját a digitális oktatásra. Panka és osztálytársai ujjongtak, Normóék viszont szomorúak voltak. Elvileg április 11-ig fog tartani, és közte lesz egy húsvéti szünet is. Bárhogyan is, de a hétköznapokat újból kell tervezni, mert délután lecke ellenőrzés lesz és utána a kiesett edzéseket is pótolni kell. Még szerencse, hogy végre hosszabbak a nappalok, és a tavasz is már itt áll az ajtóban.