Úgy tűnik, mintha csak most írtam volna a legutolsó bejegyzésem arról, hogy jövünk haza, mert az elmúlt 6 és fél hét csak úgy elszaladt. Az idei nyár sokkal eseménydúsabb volt, mint tavaly. Voltunk Ausztriában, leugrottunk pár napra Horvátországba, együtt lehettünk a családdal, és találkoztunk a haverokkal is. Persze ennél sokkal többet terveztünk be idén is, de ahogy minden évben ez lenni szokott most is volt, amit idén ki kellett hagynunk, mert már nem tudtuk bepréselni a naptárunkba. Majd jövőre :-).
Egy kicsit úgy érzem, hogy az elmúlt több mint 10 hónap azért rányomta a bélyegét mindenre. Még ha év közben úgy is tűnt, hogy pörögnek a napok, de amikor újból találkoztunk mindenkivel, azt éreztem, hogy még egy egyszer ezt nem szeretném így végig csinálni. Ennyi idő nem telhet el újból mire találkozunk.Ugyanezt éreztem a szülőkön is, amikor a héten búcsúztunk tőlük. Erősebbek voltak az ölelések, többek voltak a könnyek. Mindenesetre még a hazaút előtt megvettük karácsonyra a repjegyet. Baromi optimisták vagyunk vagy elszántak. Reméljük tényleg haza tudunk jönni.
Hétfőtől pedig kezdődnek nekünk Janával a dolgos hétköznapok. A gyerekeknek még van hátra egy hét szünet, aztán 16-án nekik is kezdődik a suli. Panka utolsó éves lesz az alsó középiskolában, amit tavasszal majd egy kisérettségivel zárnak. Normókánk pedig az általános iskolában lesz utolsó éves, és jövőre kezdi a középiskolát. Az biztos, hogy izgalmas lesz az idei tanév mindenkinek.
