Norvégiában az iskola nem szervez több napos osztálykirándulást, mint otthon Magyarországon. Legalábbis az általános és az alsó középiskolában csak egy napos kirándulásokra mennek. Normóéknál, a szokásos évi kenutúrát is a szülők szokták szervezni a gyerekeknek. Idén Panka és Normó is utolsó éves a sulijában. Ilyenkor az a szokás, hogy a gyerekek több napos kirándulásra mennek. Az iskola semmit nem szervez, és nem is segít be a szervezésbe. Pankáék eredetileg Berlinbe mentek volna, de a Covid miatt változott a terv, és végül egy 3 napos hajó túrán vettek részt, egy 1937-ben épített vitorlás hajóval.
Abban 3 napban a gyerekek csoportokra lettek osztva, és minden csoport külön műszakban dolgozott a hajón. Pankáék este 8-tól éjfélig “dolgoztak”, de volt aki éjszakára volt beosztva. A kisebb feladatok mellett, 3 fő feladatot kellett ellátniuk:
- biztonsági ellenőrző körút a hajóban
- kormányozni és irányban tartani a hajót
- a hajó orrában őrt kellett állni és figyelni kellett a vizet, hogy nincs-e előttük kisebb hajó vagy csónak, amit a radar nem láthat
Emellett segíteni kellett felhúzni a vitorlát, és felmászhattak az alsó árbochoz a köteleken.
Első nap a hajó lehorgonyzott a tengeren, és csónakkal mentek ki egy közeli szigetre. Aludni két nagy közös helyiségben aludtak, a többségük függőágyakban. Panka is abban aludt és azt mondta, hogy nagyon izgi volt. Napközben amúgy ebben a két helyiségben voltak, itt is ettek, és ilyenkor a függőágyakat levették.
Panka tele élménnyel jött haza, mi meg örültünk neki, hogy ilyen különleges kirándulásban volt része. Imádta, amikor a hajóról látták a naplementét, nézték a csillagokat, meg amikor a köteleken másztak fel az árbochoz.
