A hónap végén már 4 éve lesz, hogy kiköltöztünk. Minden évben, amikor közeledik ez az időpont végig gondolom az elmúlt évet, mi az amit sikerült ismét elérnünk, mik az új céljaink a következő évre. Kívülről lehet úgy néz ki, hogy minden olyan könnyen ment. Jött ez a lehetőség Janának, segített egy itteni cég a hivatalos dolgok intézésében, 2 hónap után megpályáztam itt kint én is egy állást, amit megkaptam. Igen, kívülről pont olyanok vagyunk, mint akikre azt szoktak mondani, hogy “ezeknek minden összejön”. De ha benne vagy ebben az egészben, akkor tudod, hogy ez mind kőkemény munka, és nagyon sok kompromisszum.
Mikor az otthon felépített életed, újra elkezded felépíteni egy idegen országban. Közben rögtön az elején megtörténik az a tragédia, amitől mindig is rettegtél, és még gyászolni sincs igazából időd, mert próbálod minden erőddel a gyerekeket távol tartani a fájdalmadtól, és az aggódástól, hogy mi lesz most Anyuval. Elég volt nekik, hogy egy idegen országba költöztünk, ahol minél hamarabb meg kellett tanulniuk az idegen nyelvet, mellette próbáltak új barátokat szerezni. Annyira büszke vagyok rájuk, olyan ügyesen vettek idáig minden akadályt. Az első hónapok a beilleszkedésről, és a spórolásról szóltak. Amíg én a magyaroknak dolgoztam, minden kiadást pontosan meg kellett gondolni. Aztán 5 hónap után sikerült elkezdeni dolgozni az otthoni munkahelyem anyavállalatánál. Nemcsak anyagilag, de emberileg is egy megváltás volt új helyen kezdeni. Jana is közben új munkakörbe került, de maradt ugyanannál a cégnél. Úgy tűnik, hogy Ő is a helyén van. Igen, szerintem idekint jól vagyunk. Az egyetlen ami hiányzik azok a család, és a barátok. De minden egyes alkalommal, amikor hazamegyünk, olyan jó érzés, hogy várnak minket, találkozni akarnak velünk. Annak ellenére, hogy kiköltöztünk megmaradtak a régi barátságok.
Mikor visszajövünk nyáron Norvégiába, a gyerekeknek örülnek az itteni barátai, és nekünk meg örülnek a főnökeink, meg persze pár kollégánk akikkel jobban jóba vagyunk. 🙂 Hehehe… De ez az ára annak, hogy kint élünk, jól vagyunk, gyönyörű helyekre járunk, és mivel tudjuk csak magunkra számíthatunk baromira összetartunk. A következő egy évre is van célunk. Most, hogy talán a covid miatt nem lesznek több lezárások, próbáljuk a szociális életünket felpörgetni, és még többet norvégul kommunikálni.
