Év eleje óta azzal telnek a hétköznapjaink, hogy pakolok, szortírozok, ajándékozok, és dobálok ki felesleges dolgokat. Készítem fel magunkat, hogy nemsokára összepakolunk, és költözünk. Emlékszem, amikor 5,5 éve, szeptember elején kint voltunk a Janával, és volt 3 napunk, hogy találjunk itt egy albérletet. Második nap volt, és amikor kiszálltam a kocsiból az első gondolatom az volt, hogy jaj ez az a ronda lakás, mert a hirdetésben elég bénán volt berendezve. Aztán beléptünk és egy felújított üres lakás fogadott minket, gyönyörű kilátással. Akkor tudtam, hogy megtaláltuk, és nagyon jó helyen fogunk lakni.
De, ahogy nőttek a gyerekek, egyre jobban azt éreztük, hogy nagyobb helyre van szükségünk, hogy amikor áthívják magukhoz a haverokat kényelmesen elférjenek ők is, és mi is. Egy ideje már néztük az ingatlan hirdetéseket. Az egyik legfontosabb szempont az volt, hogy túl messzire nem költözhetünk innen, mert a gyerekeknek itt vannak a haverjai. Végül tavaly sikerült tőlünk 7 km-re találni egy 3 szintes sorházat, aminek a kulcsát tegnap kaptuk meg. Ez most már a miénk, és mától megkezdtük a felújítását. Március közepén pedig költözés. Szépen haladunk előre a kitűzött céljaink mentén. Tavaly ősszel letettük a nyelvvizsgát norvégból, idén januárban megkaptuk az állandó tartózkodásit. Nem mintha, fenyegetett volna minket az, hogy nem maradhatunk itt, de így azért biztosabb. Viszont most rendesen elleszünk havazva az elkövetkező 6 hétben, és nem csak azért mert tél van. 😂
