Nem olyan rég kaptunk egy üzenetet a Norbi tanárától, hogy szeretnének fogadóórát tartani, amin természetesen Norbi is jelen lesz, mert róla fogunk beszélni. Aztán üzent Panka tanára is, igy végül a kettő fogadóórát egy napra tettük. Csak mi voltunk, és épp az a gyerekünk akiről a megbeszélést folyt, természetesen egyenlőre még angolul. Norbinál megkért minket a tanító néni, hogy fordítsunk mindent Norbinak, amiről beszélünk. Először is a Norbit kérdezte, hogy hogy érzi magát, miben különbözik ez a suli az otthonitól stb. Elmondta, hogy valószínűleg január végén ellátogatnak majd Norbi norvég iskolájába, hogy megismerje az osztályát, és onnantól kezdve hetente 1-2-szer már oda fog járni. Szépen lassan majd kezdik integrálni a norvég suliba, addig is szorgalmasan kell tanulnia a norvég nyelvet. Ehhez persze az is kell, hogy a tanár nénije ne reagáljon arra, amikor Norbi németül szól hozzá, mert úgy tűnik idáig a könnyebbik utat választotta, és ameddig németül megtudja magát értetni, addig nem kínlódik a norvéggal.
Pankától el volt ájulva a tanára, hogy milyen biztos tudást, és alapokat kapott a magyar iskolától. Azt mondta, hogy a matek tudása, a mostani norvég hetedikesekét veri, és nagyon intelligens lány. Az biztos, hogy Panka magától arra gyúr, hogy minél hamarabb elsajátítsa a nyelvet, és bekerülhessen a norvég suliba.
Szerencsére mindkét gyerek jól érzi magát az új környezetében. Szereztek barátokat is, és örömmel mennek suliba. Amit én észrevettem rajtuk, hogy most nincsenek annyira túlhajtva, mint otthon. Persze ez most csalóka, mert nem egy sima általános norvég iskolába járnak még. Nagyon kíváncsi leszek majd, hogy egy normál norvég suli mennyire fog különbözni, az otthoni iskolától.