Miután kijöttünk 4 hónapig itthonról dolgoztam az otthoni munkahelyemnek. Persze mindenki tudta, hogy örökké ez nem fog így tartani, pláne, hogy a magyar fizetésem a norvég élethez kevés volt. Aztán novemberben rám köszönt a cég honlapján egy állásajánlat a norvég anyacéghez. Megpályáztam, felvettek, és most itt vagyok, jövő héten kezdem a harmadik hetet a norvégoknál, ami azt jelenti, hogy az itteni életünk is változott napi szinten. Az elmúlt 4 hónapban én vittem és hoztam a gyerekeket az előkészítő iskolából. Most már egyedül járnak busszal, de szerencsére már csak hetente háromszor kell buszozniuk. A másik két napon csak átsétálnak a körzeti sulijukba, ami azért nekik is kényelmesebb, mert olyankor ráérnek 8.20-kor indulni itthonról. Norbi most már minden nap jár napközibe, és Panka megy érte 4-re, hogy nekünk ne kelljen rohanni érte. Én általában fél 5 után nem sokkal érek haza, Jana meg 5-re. Szóval nem olyan vészes, csak most már én is tudom, hogy milyen -9 fokban a buszmegállóban álldogálni. 🙂 Ettől függetlenül nincs okom panaszra, mert jó helyen vagyok, és szeretek bejárni dolgozni.
