Hosszú idő után, június végén tértünk vissza Magyarországra, és majdnem 5 hetet voltunk otthon. Most visszagondolva, annyira gyorsan elröppent ez az idő, pedig, amikor megérkeztünk, akkor olyan távolinak tűnt a visszautazásunk időpontja.
Emlékszem, amikor 6 hónap után lekanyarodtunk az autópályáról, és tudtuk, hogy már csak 1 óra van hátra a 29-30 órás útból, és ismét a házunkban leszünk. Érdekes, hogy amikor az ember ilyen sokáig távol van a hazájától, olyan dolgokra is figyelmes lesz, ami máskor fel sem tűnik. Mennyire mások otthon az illatok, mennyire más a madarak csicsergése…és milyen dög meleg van… bakker a kocsiban nem működik a légkondi….
Amit tudtam besűrítettem ebbe az 5 hétbe. A prioritás a család volt, és nekem főleg most Anyu és a nagypapám, illetve még egy csomó dolog, amit el akartam intézni. Ez a része a tervnek pipa… sikerült.
A barátokkal való találkozást elsősorban úgy tudtuk megoldani, hogy szerveztünk egy bulit a házunkba. Sajnos akik nem tudtak eljönni, azokkal nem is tudtunk végül találkozni. Egyszerűen már nem fért bele. Egy hét szabi után már napközben itthonról dolgoztunk a Janával mind a ketten. Így tényleg nehéz volt minden tervet megvalósítani, mint pl. többet pihenni, a héten többször a Balcsira lemenni, kint a kertben henyélni, még több haverral találkozni…
Komolyan a végére már annyira stresszelt, hogy nem jutott időm mindenre, hogy már vártam, hogy egy kicsit jöjjünk vissza. Vegyes érzések kavarodtak bennem egész úton hazafelé. Egyrészt ott volt, hogy megint sírva búcsúztunk a családunktól, és persze megint ott van bennünk a hiányérzet, hogy most megint mindenki olyan messze van. Másrészt hirtelen lenyugodtam, hogy most csak magunkra kell ismét figyelni, és az a stressz, ami otthon volt, az eltűnt. Szerencsére a gyerekeknek sem okozott gondot, hogy ennyi hét után ismét itt vagyunk északon. De valamit ki kell találnom, hogy a Mo-n eltöltött időt ne éljem meg egy őrült rohanásként. Egyenlőre még van időm kigondolni ezt az egészet, mert a legközelebb karácsonykor jövünk haza. Valószínüleg el kell engednem, hogy ne akarjak mindent elintézni, és mindenkivel találkozni. Ahogy ismerem magam nem lesz egyszerű…
A lenti kép pont egy hete készült.
