Már 2 napja otthon kéne lennünk. Elvileg a mai napra az volt a terv, hogy elugrunk az Aqua Worldbe, mert Normó ezt kérte a szülinapjára. Nekem tegnap óta a hajam ismét a megszokott módon lenne belőve, miután előző nap Timi formára nyírta, és befestette. Túl lennénk egy családi ebéden anyósomékkal, és egy közös vacsorán anyuval, és Laurával. Készülnénk a hétvégére,amikor is összejövünk tesomékkal, és vasárnap Andrisékkal… és még sorolhatnám, mennyi mindent terveztünk a húsvétra. Aztán jött a virus, jött a karantén, és úgy tűnik ezt a húsvétot senki nem fogja elfelejteni. Ez lesz az első olyan ünnep, amikor a családok nem jönnek össze, és mindenki magában fog ünnepelni. Tudom, hogy egyszer ennek vége lesz, de, ahogy mindenki másban is ott van a kérdés, úgy bennem is megfogalmazódik, hogy vajon mikor lesz ez? Egyenlőre itt a norvégoknál úgy tűnik idáig sikerült a vírust kordában tartani. A napi 250 megbetegedés lecsökkent kb 150-re. Maszkot, kesztyűt senkin nem látok itt a mi környékünkön. Boltok, plázák nyitva vannak, de a fodrászok, kozmetikusok zárva. Több, mint 3 hete a gyerekek otthon vannak, és aki teheti home-officeból dolgozik. Április 20-tól ezen fognak lazítani. Kinyitnak ismét az ovik, és az általános iskolák alsó tagozata. Ezzel elsősorban azoknak a kisgyermekes családoknak fognak segíteni, akiknek a szülei otthonról dolgoznának, csak nem mindig tudnak a kicsik mellett. Panka és Normó korosztálya április végéig még biztosan otthonról fog tanulni, utána majd meglátjuk mi lesz.
Ez most egy ilyen év, amikor felesleges bármit is előre tervezni. Videóhívásban tartjuk a kapcsolatot a családunkkal, a barátainkkal és nagyon remélem, hogy a közeljövőben végre eljön az az idő, amikor ismét megölelhetjük őket. Addig is kitartást mindenkinek! Majd egyszer ez is elmúlik…
