Hello! Hogy vagy?

Több mint két héttel ezelőtt Normó haza hozott a suliból egy új kisbarátot, Omikront. Először még csak sejtettük, hogy ez lehet a neve, aztán illedelmesen bemutatkozott nekünk. Először Norbinak és a fele osztályának, majd nálunk itthon pár nap elteltével a család többi tagjának. Virított a négy pozitív gyorsteszt. Kolléganőm, amikor megtudta, hogy betegek vagyunk rögtön felajánlotta, hogy ha bármit be kell szerezni, vagy ha bármiben tud segíteni szóljak neki. Olyan jól esett. Aztán közben kiderült, hogy őket is meglátogatta omikron, és ők is feküdtek otthon betegen. Főnököm jó fej volt nagyon (mint mindig), hívott majdnem minden nap, és érdeklődött, hogy vagyok. Annak ellenére, hogy a család oltva van, azért nem mondanám azt, hogy ez egy sima nátha volt, de túl vagyunk rajta, meggyógyultunk és ez a lényeg. Két hét után tegnap éreztem először, hogy végre ismét a régi vagyok. Most legalább egy ideig nem kell azon izgulni, hogy bármelyikünk lebetegszik. Nyugodtan készülhetünk a következő utunkra, ami február végén lesz Lillehammerba, és ha már ott vagyunk végre kipróbáljuk a kutyaszánozást is! 🙂