Azta most látom, hogy utoljára márciusban írtam a blogomban. Persze ez nem azt jelenti, hogy nem történt velünk semmi, hanem a tavasz annyira gyorsan elrepült, hogy egyszer csak azon kaptam magam, hogy ismét pakolom a bőröndöket, mert jövünk haza, Fehérvárra a nyárra.
Lehet most kicsit hosszú lesz ez a bejegyzés, de próbálom időrendben összeszedni a főbb eseményeket, ami történt velünk az elmúlt időszakban.
Április-Húsvét:
Végre húsvétkor meglátogattak minket a tesómék Anyuval. 4 napot voltak nálunk és próbáltunk a környéken minél több helyre eljutni. Szerencsére az időjárás is velünk volt. Végig gyönyörű napos időnk volt, amíg Anyuék itt voltak Norvégiában. Hihetetlen volt nekem, hogy végre ők is kijutottak hozzánk. Már nagyon régóta szerettem volna megmutatni, hogy milyen szép helyen élünk. Ez most végre sikerült.
Május:
Lassan reméltük, hogy végre ismét visszajön az a jó idő, ami utoljára akkor volt, amikor Anyuék voltak nálunk. Ennek reményében az egyik hétvégére lefoglaltunk egy Hydro-s nyaralót. Évente fizetni kell egy tagsági díjat, ami igazán nem sok, és cserébe egy teljes házat tudunk lefoglalni Norvégia különböző pontjain, ahol vagy jókat lehet kirándulni, vagy közel van egy sípályához. Az újabb építésű házakhoz szauna is tartozik. Most nem ilyenbe mentünk, de ez is nagyon szép, és otthonos volt, kilátással a tengerre. Az idő szerencsére nekünk kedvezett, így homokos tengerparton napozhattunk egy kicsit.
Aztán a május 17-i ünnepség után nálam beindult az őrület, és egyik konferenciáról a másikra utaztam. Először Bergenben kezdtem, aminek a szervezésében én is részt vettem. Onnan haza érve másnap repültem Lisszabonba. Igaz oda elég lett volna vasárnap este megérkezni, de ha már ott lehetek, akkor lássak is valamit a városból, így már szombaton elrepültem, és próbáltam minél több látványosságot megnézni.Az biztos, hogy ide még el fogom hozni a családot. Utánavaló héten pedig Oslóban volt egy egynapos konferencia, ahol végre megismerhettem a német sales kollégákat, akikkel együtt dolgozok.
Jó volt ez a pörgés, imádtam minden percét. Sajnos azért nyom nélkül nem múlt el, mert pár nappal az utolsó konferencia után belázasodtam. Pont egy nappal azelőtt, amikor mentünk volna ismét egy Hydro-s nyaralóba. De úgy voltam vele, hogy végül is teljesen mindegy, hogy otthon vagy a hytte-ben fekszek, majd max nem megyek a többiekkel hegyet mászni. Ez így is lett, miután a covid tesztem negatív lett és egyre gyanúsabb volt, hogy ez valami arcüreggyulladás lesz elutaztunk ismét, hogy felfedezzünk egy újabb szép környéket. A norvég orvosi ellátás “szépségeiről” és a kálváriámról, hogy mennyi ideig tartott mire végre megkaptam a megfelelő antibiotikumot, majd írok egy külön posztot.
Szóval május végét írunk, és már csak két hét volt hét volt hátra, hogy a gyerekeknek befejeződjön az iskola, és jöjjenek Anikóék hozzánk látogatóba.
A júniusi hónapunkról is külön bejegyzést fogok írni, mert annyi minden történt velünk, és annyi élményben volt részünk.
