Már egy hete, hogy itthon vagyunk, és egy hét múlva megyünk haza. Folyamatosan szembe találjuk magunkat azzal, hogy amikor az otthonunkról beszélünk, akkor vagy az ittenire gondolunk vagy az ottanira. Pár nap alatt teljesen visszaszoktunk a házunkban. Az elején én még egy kicsit meg voltam kavarodva a konyhában, pl a mikrónál kerestem a gyógyszeres dobozt, meg rájöttem, hogy mind a kettő merőkanalat kivittem Norvégiába. Még most sem értem, hogy minek? Meg persze most láttam, hogy mennyi mindent hagytam itthon, ami most hiányzik nekem, amikor otthon vagyunk. Miközben egyre jobban kezdjük belakni a házat, (macskánk is haza talált) én már olyan szemmel pásztázom a holmijainkat, hogy mit hogyan fogunk elpakolni, esetleg mi lesz, ami nem fog beférni a bőröndbe.Ilyen szempontból repülővel visszamenni nagy szívás. Na, de addig is még élvezzük, hogy itthon vagyunk, találkozunk a családjainkkal, barátokkal. Szinte minden nap van valami programunk. 🙂
