Év eleje óta azzal telnek a hétköznapjaink, hogy pakolok, szortírozok, ajándékozok, és dobálok ki felesleges dolgokat. Készítem fel magunkat, hogy nemsokára összepakolunk, és költözünk. Emlékszem, amikor 5,5 éve, szeptember elején kint voltunk a Janával, és volt 3 napunk, hogy találjunk itt egy albérletet. Második nap volt, és amikor kiszálltam a kocsiból az első gondolatom az volt, hogy jaj ez az a ronda lakás, mert a hirdetésben elég bénán volt berendezve. Aztán beléptünk és egy felújított üres lakás fogadott minket, gyönyörű kilátással. Akkor tudtam, hogy megtaláltuk, és nagyon jó helyen fogunk lakni. 

De, ahogy nőttek a gyerekek, egyre jobban azt éreztük, hogy nagyobb helyre van szükségünk, hogy amikor áthívják magukhoz a haverokat kényelmesen elférjenek ők is, és mi is.  Egy ideje már néztük az ingatlan hirdetéseket. Az egyik legfontosabb szempont az volt, hogy túl messzire nem költözhetünk innen, mert a gyerekeknek itt vannak a haverjai. Végül tavaly sikerült tőlünk 7 km-re találni egy 3 szintes sorházat, aminek a kulcsát tegnap kaptuk meg. Ez most már a miénk, és mától megkezdtük a felújítását. Március közepén pedig költözés. Szépen haladunk előre a kitűzött céljaink mentén. Tavaly ősszel letettük a nyelvvizsgát norvégból, idén januárban megkaptuk az állandó tartózkodásit. Nem mintha, fenyegetett volna minket az, hogy nem maradhatunk itt, de így azért biztosabb. Viszont most rendesen elleszünk havazva az elkövetkező 6 hétben, és nem csak azért mert tél van. 😂

Tavaly decemberben volt pont 10 éve, hogy a gyerekekkel megnéztük a Jégvarázs (Frozen) című rajzfilmet. A rajzfilm készítői Norvégia nyugati partjain található tájakból inspirálódtak, és most, hogy nem olyan rég ismét megnéztük a rajzfilmet, mi is felfedeztük a tájakban, az öltözékekben a norvég motívumokat. Az elmúlt 4 hétben viszont az időjárás is egyre jobban hasonlított a rajzfilmben látottakra. 

Kezdődött azzal, hogy amikor január 2-án haza értünk vakarhattuk ki az autót a hóból a parkolóban, mert az előző napokban hatalmas mennyiség esett le. Szerencsére most előrelátó voltam, és már be voltak készitve a jégkaparók, sapkák, kesztyűk a kocsiban. 

Aztán pár nap múlva megtapasztalhattuk milyen, amikor a hőmérő higanyszála leesik -20 fok alá, és ez jó pár napig kitartott. Utána már a -10 fok nem is tűnt olyan hidegnek. Én még tudtam otthonról dolgozni, és nem sokat voltam kint, de a gyerekek ebben az időben mentek suliba. Persze tinédzserek és még most is úgy kellett rájuk tukmálnom a sapkát vagy a kesztyűt. 

Múlt héten szerdán pedig a közlekedés teljesen elesett ebben a  régióban. Hiába északi ország, hiába esik itt minden télen a hó, azért a hóviharral -7 fokban mert nem tudott megküzdeni sem a tömegközlekedés, sem a vasút, és még pár órára a repteret is lezárták. Sokan több órára Oslóban vagy a környékén ragadtak. A taxi társaságok már nem vettek fel több rendelést. Én itthonról dolgoztam, mert előző nap már irták a norvég hírekben (NRK.no), hogy aki teheti ne menjen kocsival dolgozni. Pankának szerencsére aznap pont nem volt suli, Normó gyalog jár iskolába, és Jana,mint mindig norvégosan nyomja, és biciklivel (szigorúan szöges kerékkel) ment dolgozni. Az Oslo környéki tömegközlekedés másnap elnézést kért, hogy nem voltak a helyzet magaslatán, amikor az utasokat informálni kellett volna. A kijelzőtáblákon össze-vissza jelentek meg mikor jönnek a buszok, és még akkor is azt írták, hogy 5 perc múlva van ott, amikor sehol nem volt. 

Lehet, hogy ebből a káoszból okulva, de mára kifejezetten kértek mindenkit, hogy aki tud dolgozzon otthonról, és a felső középiskolák sem nyitottak ki ebben a régióban, mivel a több hetes átlagban -15 fokos hőmérséklet felmelegedett 4 fokra, és az utakon jégpálya van. Normót ezt nem érintette és persze morgott egy kicsit, hogy nekik, miért kell suliba menni. Kapott szöges talpat a cipőjére, aztán mehetett is gyalog. A szép hó pedig elkezdett olvadni, de attól nem félek, hogy nem jön majd utánpótlás, mert még legalább 2 hónap van hátra a télből. Egy biztos mióta itt lakunk, ez a 6. telünk, de több hétig  ilyen sok hóban, és ilyen hidegben még nem voltunk. De edződünk, és én kifezejezetten imádok a hidegben sétálni miközben ropog a talpam alatt a hó.  

Idén kerek évfordulót ünnepeltünk, mert már 5 éve, hogy kiköltöztünk. Visszanéztem, hogy tavaly miket kérdeztem tőlük, és nagyjából idén is ezeket kérdeztem, csak most összehasonlításul volt, hogy mellé raktam zárójelben  a tavalyi válaszokat. 

1. Hogy érzed magad igy  5 év után? 

P: Jól érzem magam nagyon.

(Most már jól érzem magam nagyon, mert találtam barátokat, és már a nyelvet is jól beszélem.)

N: Teljesen jól érzem itt magamat, szeretek itt kint élni Norvégiában. 

2. Szerinted változtak az érzéseid Norvégiával szemben az elmúlt egy évben?

P: Visszaolvasva a tavalyi válaszomat, most már Norvégia fontosabb számomra. Még mindig hiányoznak a barátaim és a családom (Iluska is), de a honvágyam, már nem ugyanakkora. Most már van itt egy nagyon jó haveri társaságom, jobban ismerem a környéket. 

N: Nálam nem változott semmi. 

3. Mit érzel otthonodnak?

P: Magyarország és Norvégia is az otthonom, de most már Norvégiában jobban otthon érzem magam. Magyarország a gyerekkorom és a múltam, Norvégia meg a mostani énem.

( Ugyanúgy Norvégiát és Magyarországot is az otthonomnak érzem, de Magyarország még mindig fontosabb számomra.)

N: Norvégiát érzem otthonomnak, mert ott többet vagyok, de attól még Magyarországot is otthonomnak érzem, attól még, hogy nem vagyunk annyit ott.  

 (Ahol ti laktok Anya.)

4.  Szokott honvágyad lenni, amikor Norvégiában vagy és mit hiányolsz?

P: Karácsony előtt van honvágyam, vagy  közvetlenül akkor, amikor megyünk haza. Vagy amikor telefonon beszélünk a családdal, vagy pl most amikor Larának szalagavatója van otthon, és nem tudok haza menni. Iluskára is minden nap gondolok.

N: Igen, főleg amikor közeledik, hogy megyünk haza. Családok, barátok és Iluska hiányzik. 

5. És amikor otthon vagyunk hiányzik Norvégia?

P: Idén nyáron először hiányzott nagyon Norvégia. Mióta van egy nagyon jó haveri társaságom, hiányzott nyáron a megszokott közösségi életem.

(A barátaim szoktak hiányozni, de abban a pár hétben a fókusz inkább Magyarország.)

N: Nekem nem volt honvágyam, mert így is tudtam tartani a kapcsolatot a barátaimmal, és nem voltam olyan sokáig távol.

( Igen, kicsit. Ha pl télen vagyunk otthon akkor hiányzik a hó. Nyáron a tenger, és a barátaim hiányoznak.)

…………

Igen, én is úgy érzem, hogy mióta a gyerekek tinédzserek, a barátok egyre fontosabbak számukra, ezáltal a mostani életük már sokkal jobban ide köti őket Norvégiához. Panka emiatt lelkizett is egy kicsit, hogy reméli otthon ezzel nem bánt meg senkit, de szerintem ez teljesen érthető, hogy így éreznek. Még mindig fontosak nekik az otthoniak, megemlékezünk itt a magyarországi ünnepekről, de az otthonuk most már itt van. Janát is próbáltam faggatni, de belőle nem sokat tudtam kiszedni, max igennel és nemmel válaszolt. Imádom. 🙂

Azon gondolkodtam, hogy az előző évek nyári bejegyzésekből csak szimplán átmásolok részleteket, mint pl. gyorsan eltelt, nem mindenkivel tudtunk sajnos találkozni, rövid volt az idei nyár. Úgy nagyjából így lehetne összefoglalni. Idén amúgy kevesebbet voltunk otthon, mint általában, és ez tényleg rányomta a bélyegét, hogy még rövidebb időn belül próbáltunk mindent elintézni, kertben rendet tenni, családdal és haverokkal találkozni. Nem mondom, de annyira jól esett, hogy voltak a haverok közül, akik hozzánk igazították a saját idejüket, hogy tudjunk találkozni. Pedig tudjuk, hogy mindenkinek megvan a saját élete, de mégis, még mielőtt haza utaztunk volna, már kérdeztek minket, hogy akkor írjuk meg melyik hétvége jó nekünk. Volt aki munkából jött el hamarabb, vagy otthonról a home office-ból ült kocsiba, hogy tudjunk találkozni. Hihetetlen… Annyira jó fejek vagytok!  😍

Persze idén is volt akikkel sajnos nem tudtunk összefutni, de jövőre próbáljuk majd úgy szervezni, hogy akikkel idén nem találkoztunk, következő nyáron összejöjjön a találka.

Aztán még időben sikerült haza repülni “Hans” előtt. Hansnak keresztelték a norvégok azt a szélsőséges időjárást, ami hétfőn kezdődött itt Norvégiában hatalmas mennyiségű csapadékkal. Jött is a riasztás a telefonunkra, hogy ha lehet, most senki ne utazgasson, mert a sok esőzés miatt áradás és földcsuszamlás várható. Elvileg csütörtökre Hans itt hagy minket, és ismét jó idő lesz. Addig is szerintem kipihenem az elmúlt heteket. 😃

Péntek délután Norvégiában megindulnak az emberek, bedugulnak az autópályák. Mindenki, aki teheti – általában a nagy részük megteheti – elutazik a hétvégi nyaralójába, vagy ahogy itt mondani szokták a hytte-be (ejtsd hütte). Ez lehet a tengerparton, de a legtöbbnek fent van a hegyekben. Szerencsére vannak cégek, mint pl a Hydro vagy a Telenor, ahol éves tagsági díj ellenében – ami nem egy nagy összeg – saját céges hyttéket tudsz lefoglalni. Az “A” kategóriás hytte-k a legjobbak. Vannak köztük újépítésüek, és némelyikben szauna is található. Szóval egy kicsit mi is rákaptunk erre a hytte életre, és egyszer-egyszer mi is elugrunk, vagy a tengerpartra vagy fel a hegyekbe. Persze ezek a hytte-k mind gyönyörű helyen vannak, és otthonosan vannak berendezve. Néha egy-egy hétvégén jó kiszakadni egy kicsit a megszokott környezetből, de azért azt megbeszéltük, hogy minden hétvégén vagy minden második hétvégén nem akarnánk állandóan utazgatni. Ilyenkor egy csomó mindent össze kell pakolni, vinnünk kell ágyneműhuzatot, és tisztítószert, mert a nyaralót magunk után ki kell rendesen takarítani. Aki ennek nem tesz eleget fizetnie kell 3000 koronát, ami kb a duplája egy 2 éjszakás foglalásnak. Szerencsére idáig nem futottunk bele, hogy egy ház nem lett volna kitakarítva. Az őszi szünetben ismét megyünk valahova a hegyekbe, ahol ismét csodás helyen kirándulhatunk.

Emlékszem, amikor ide költöztünk és először láttam gyerekeket az utcán vagy a plázában házi készítésű sütiket árulni. Épp valamelyik sportegyesületnek gyűjtöttek. Aztán egyszer-kétszer valamelyik ismerős anyuka árult WC papírt facebookon, aminek megvásárlásával a gyerekének a sportklubját lehetett támogatni. Minket idáig elkerültek az ilyen akciók, pedig Panka szinkronúszot, Normó meg már 2 éve kosarazik. 

De ami késik az nem múlik, hehehe! Már múltkor gyanús volt egy kicsit, amikor a kosárlabdás applikációban (itt vannak rögzítve az edzések, a meccsek, és itt lehet üzenni, ha valamelyik gyerek nem tud menni) megjelent, hogy elindult egy kampány, amivel virtuális kaparós sorsjegyet kell! árulni, ezzel támogatva a klubot. Először nem is figyeltem rá nagyon, de aztán egy hét múlva jött a finoman lecsesző üzenet, hogy Normó még egy darab kaparós sorsjegyet sem adott el. Erre vettünk Janával egy párat, persze nem sokat. Utána meg megkaptuk üzenetben, hogy Normó adta el a legkevesebbet. Mondom persze, mert a család, és a haverok nem itt vannak. Meg amúgy is, olyan hülyén éreztem volna magam, hogy kéregetek. Persze itt nem ér véget a történet. Februárban jött az újabb kampány. Nagyon jó minőségű bambusz zoknikat lehetett venni. Fehér vagy fekete 5 db-os kiszerelésben, ára csomagonként 200 korona (kb 6800 Ft), és kaptunk 5 csomag zoknit. Ha nem tudom eladni a zoknikat, akkor egy egyszeri 600 koronás (kb 20.000 Ft) támogatással megúszhatom a dolgot. Elmeséltem bent a munkahelyemen, hogy nekem ez milyen ciki, hogy itt most zoknikat kellene árulnom. Mondták, hogy ez itt teljesen normális, és már évtizedek óta így gyűjtenek pénzt az egyesületek. Örüljek neki, hogy nem wc papírt kell árulnom.  Jó fejek voltak, mert a főnököm és két kollégám vásárolt tőlem egy-egy csomagot. A maradék kettőt meg megvettem Pankának, és Janának, így eladtam mindent. 

Gondoltam most talán végre nyugi lesz, de nem. Újabb kampány van. Áruljak megint virtuális kaparós sorsjegyeket. Minden gyereknek elvileg 25 sorsjegyet kellene eladnia. 2 db 100 korona. Meghirdettem bent a kollégáim között. Még lehet a facebookra is kirakom, de amúgy nem szeretem. Tudom, hogy itt ez megszokott, de nekem ez még mindig olyan furcsa. 

A lenti QR kód beszkennelésével bárki tud venni. Bankkártyával lehet fizetni. 😂

Még jó múltkorában ígértem, hogy elmesélem egészségügyi kálváriámat, mert akármennyire is szeretek itt lakni, azért itt sem minden tökéletes. 

Szóval az egész sztori ott kezdődött, hogy május közepétől egymás után három konferencián vettem részt. Nem sír a szám, mert utazhattam, találkoztam egy csomó új emberrel, de az utolsó konferenciára, már úgy mentem, hogy előtte egy héttel Lisszabonból, már úgy jöttem, haza, hogy éreztem a légkondi nem tett jót az arcüregemnek. Úgy tűnt, sikerült még időben megelőzni az arcüreg gyulladást, de végül másfél hétre rá belázasodtam. Persze pont Pünkösd előtt történt mindez, és már le volt foglalva egy Hydro-s nyaraló a hegyekben. Mindegy, telenyomtam magam lázcsillapítóval, és mondtam, hogy menjünk, mert nem számít, hogy otthon vagy a nyaralóban fekszek, de legalább a család többi tagja tud kirándulni. 

Úgy tűnt, a pihenés nem sokat segített, mert csak romlott az állapotom, és Pünkösd hétfőn kikötöttem az ügyeleten. 3 óra várakozás után behívtak. Addigra meg volt a CRP-m eredménye, ami azt mutatta, hogy valami gyulladás van a szervezetemben. A fiatal kis doki néni benézett a torkomba, és mivel nem látott semmit, haza küldött mondván, igaz magas a CRP-m, de nem eléggé, és szedjek köptetőt, nehogy átmenjen tüdőgyulladásba. Ha rosszabbul lennék jöjjek vissza. Hiába mondtam neki, hogy fáj az arcüregemnél, és azért jöttem, mert 3 napja csak romlik az állapotom, szépen udvariasan kitessékelt. Haza mentem, és rögtön foglaltam még aznapra időpontot egy magán háziorvoshoz (Dr Dropin). Ott a doki néni rögtön felírt egy antibiotikumot. Mondta, hogy erre a CRP-re mindenképp kell adnia. Még nem tudja milyen baci van a szervezetemben, de valamit el kell kezdenem szedni. 

Közben sürgetett az idő, mert már csak egy hét volt hátra, hogy jönnek Anikóék hozzánk, és együtt megyünk nyaralni Lofoten szigetekre. Az antibiotikum valamennyire segített, de éreztem, hogy ez még nem az igazi. Aznap, amikor Anikóék jöttek elmentem ismét magánban fül-orr-gégészhez, mert amúgy hetekbe tellett volna, mire kapok időpontot. Azt nem írom meg mennyibe került ez a szakorvos, mert Jana sokkot kapna, ha látná, de végre vettek mintát az orromból is. Közben elutaztunk nyaralni, megmásztunk két hegyet, én persze mindvégig toltam magamba az advil cold-ot, hogy ne feküdjek ki. Közben megjött a laboratóriumból az eredmény a telefonomra, hogy milyen bacit találtak, és milyen antibiotikum kell rá. Akkor már a 3. hete kínlódtam az arcüreg gyulladással. Sajnos a doki néni nem néztem meg az eredményem, és nem írt fel semmilyen gyógyszert, ezért, amikor hazajöttünk Lofotenről, ismét elmentem a Dr Dropin-hoz, és ott felirattam a megfelelő antibiotikumot. Addigra már az egyik szemem is kezdett begyulladni, és másnap utaztunk ismét a családdal nyaralni. De legalább 3 hét után megkaptam a megfelelő gyógyszert, és a negyedik hétre már szinte teljesen meggyógyultam. Igazából, ha az ügyeleten a kis fiatal doki csajszi vette volna a fáradságot, és rögtön leveszi a mintát, hátha valami baci okozza, akkor ebből az egészből lett volna egy 1 hetes sztori. Úgy általában elég hamar rá tudják mondani, ha valami bajod van, hogy szedjél fájdalomcsillapítót. 

Szóval, ha az egészségügyről van szó, akkor itt sem kolbászból van a kerítés, és nagyon sok mindent egyszerűbb és gyorsabb elintézni, ha magánba mész, de akkor mélyen a zsebedbe kell nyúlni. 

Nem, én nem fogok feltölteni képeket a gyerekek bizonyítványáról, mert így is tudom, hogy ügyesen tanulnak, és szépen veszik az akadályokat. De azért az elmúlt félév hozott változásokat az életükbe és Janával a miénkbe is. Kezdjük azzal, hogy eltelt 4,5 év mióta kijöttünk, és az én nagyobb gyerekeimből, tinédzserek lettek. Szeptembertől már mindketten középiskolások. Normó az alsó középiskolába jár, Panka pedig felső középiskolás. Normó életében ez annyiban hozott változást, hogy itt már kapnak jegyeket, amitől nagyon hamar elszokott a norvég általános iskolában, ahol bizonyítvány nincs, és évente kétszer adnak valami szóbeli értékelést a gyerekről. Most már több a házija, rendszeresen kell tanulnia, és nem itt van gyalog 2 percre a suli. Biciklivel jár minden nap, így  elvileg 5 perc alatt beér, és igen esőben, szélben, szakadó hóban vagy akár -10 fokban is biciklizik. Haverjaival együtt megy suliba, jönnek haza, aztán együtt bandáznak suli után. Szerencsére nem csak online. Utoljára pénteken síeltek együtt, itt Oslo mellett. Az egyik szülő elvitte őket, majd ment értük. Emellett hetente kétszer kosárlabda edzése van. Ja, és már egy fél fejjel magasabb nálam. 🙂

Panka iskolaváltása a felső középiskolába egy telitalálat volt. Bekerült egy jó társaságba, az osztálya összetart és segítik egymást. A suli tőlünk egy kicsit messzebb van, ezért busszal kell mennie, de kb 20 perc alatt ott van, és nem kell átszállnia. A haveri társasága annyi változást hozott a mi életünkben, hogy mennünk kell Pankáért este, amikor buliban van, vagy előfordul, hogy hétvégén nincs itthon. Most például meghívta az egyik barátnője egy másik osztálytársával együtt a nyaralójukba, a hegyekbe síelni. A suli mellett Panka elkezdett dolgozni is. Hetente egyszer délutánonként bevándorló gyerekeknek segít a tanulásban, illetve emellett szintén hetente egyszer szinkronúszó edző. 

Kezdenek szépen lassan “leválni” rólunk, ami nekünk több szabadidőt jelent, de több aggodalmat is, és amikor nincsenek velünk mindig nagyon hiányoznak. De szerencsére még megmaradt a közös kártyázás, filmnézés vagy kirándulás. 🙂

Ez a karácsony eléggé rohanósra sikeredett. Kezdődött azzal, hogy idén a gyerekeknek december 21-én volt a szünet előtti utolsó nap, és Pankának már január 2-án ismét sulija volt. Emiatt január 1-én este repültünk is haza. 

Na, de kezdjük az elején. Dec 22-én érkeztünk Fehérvárra, délután fél 4 felé. Egy gyors ebéd után, mentünk is fát venni. Persze a szokásos helyünkön már az összes fát eladták, így végül idén sikerült egy ronda fát vennünk egy másik helyen, amit 24-én forgattunk erre-arra, hogy szép legyen. hehehe

23-án még egy utolsó gyors bevásárlás, aztán kezdődtek az ünnepek. Végre ismét együtt lehettünk a családdal. Ez azért megfizethetetlen. Persze mondták a gyerekek, hogy sajnálják, hogy csak 10 napot maradunk, de mondtam neki, hogy 2 éve mit megadtunk volna, ha haza tudtunk volna jönni. Szóval örüljünk ennek a pár napnak is. Szerencsére idén is volt Anikóéknál karácsonyi, haveri összejövetel, és természetesen az idei szilveszteri buli sem maradhatott el. Mondjuk érdekes volt úgy táncolni, hogy közben megfordult a fejemben, hogy 24 óra múlva ilyenkor már a gépen ülünk, és repülünk vissza Norvégiába. 

A tavaszias 15 fokból, megérkeztünk éjfél körül a -10 fokos télbe. Miután a kocsit kivakartuk a jégből, sikerült éjjel fél 2-re haza érnünk. A következő karácsonykor szerencsére többet lehetünk otthon. Már most csekkoltam az iskolai szüneteket. 

Jó régen faggatalak már titeket arról, hogy hogyan érzitek magatokat idekint. Akkor kezdjük az interjút:

1) Szeptember végén volt  4 éve, hogy Norvégiába jöttünk. Eszedbe szokott még jutni, hogy milyen volt amikor kiköltöztünk?

Panka: Igen, néha, de főleg, akkor amikor közeledik az évforduló. Meg azért is, mert idén új iskolába kezdtem. Igazából még akkor szokott eszembe jutni, amikor Luizáékkal találkozom, mert őket ismertem meg itt először. 

Norbi: Igen, még mindig egy kicsit hiányzik Magyarország, de már megszoktam, hogy itt lakunk Norvégiában

2) Hogy érzed magad így 4 év után? 

Panka: Most már jól érzem magam nagyon, mert találtam barátokat, és már a nyelvet is jól beszélem.

Norbi: Teljesen jól érzem itt magamat, szeretek itt kint élni Norvégiában. 

3) Mi változott benned az elmúlt évek alatt?

Panka: Nyitottabb lettem másokkal szemben. 

Norbi: Komolyabb lettem.

4) Mit érzel otthonodnak?

Panka: Ugyanúgy Norvégiát és Magyarországot is az otthonomnak érzem, de Magyarország még mindig fontosabb számomra.

Norbi: Ahol ti laktok Anya.

5) Szokott honvágyad lenni, amikor Norvégiában vagy és mit hiányolsz?

Panka: Igen, amikor itt vagyok hiányzik nekem a magyarországi nyár. A család, a barátok, Iluska és a ház.

Norbi: Igen. A családomat, a haverokat,a házat és Iluskát.

6) És amikor otthon vagyunk hiányzik Norvégia?

Panka: A barátaim szoktak hiányozni, de abban a pár hétben a fókusz inkább Magyarország.

Norbi: Igen, kicsit. Ha pl. télen vagyunk otthon akkor hiányzik a hó. Nyáron a tenger, és a barátaim hiányoznak.

7) Idén új iskolát kezdtetek. Panka te a felső középiskolát és Normó az alsó középiskolát. Milyen volt az idei iskolaváltás?

Panka: Jó nagyon. Az osztályom nagyon jó lett. 

Norbi: Érdekes, mert új osztályom lett. 

8) Szeretnél visszaköltözni?

Panka: Bármennyire is hiányzik Mo, és a család és a barátok, attól még nem költöznék vissza. Már a legtöbb barátom Norvégiában van, és már ismerem a környéket az iskolai rendszert. Nem tudom mennyire sikerülne visszaszoknom.

Norbi: Nem, mert itt jobb a suli.

9) Szeretnél valamiről beszélni, amit nem kérdeztem meg?

Panka és Norbi: Nem.

Ezen nem csodálkozok, hiszen pár év alatt a két kis cuki gyerekből, még cukibb tinédzserek lettek. Nyilván most már annyit nem beszélnek. 🙂