4 éve kezdődött, amikor Normó szemüveges lett. Előtte nem volt dolgunk optikusokkal. Jana csekkolta és hasonlította össze az optikusokat és az általuk meghirdetett akciókat. Persze ki volt akadva, hogy trükköznek, pláne, amikor kiderült, hogy Normó szemüvege többe fog kerülni, mint gondoltuk. Azóta megismerhettük a norvég optikusokat is, és rá kellett jönnünk, hogy a rendszer ugyanaz. Meghirdetett akciók, rejtett plusz költségek. Janával pedig minden egyes alkalommal egy élmény elmenni egy optikai boltba. Utoljára ma voltunk Pankával, ahol szemészeti vizsgálaton esett át, majd miután kiderült szemüveges lesz, elkezdődött a hajcihő. Az első helyet, ahol a szemét vizsgálták ott hagytuk, mert a keret és a lencse nagyon sokba került volna. 

Mentünk a következő optikai boltba. Keret végre kiválasztva, de ilyenkor jön mindig a feketeleves, a lencse. Van a basic lencse, ami ingyen van, vagy vannak a plusz árasak, amiken, ilyen vagy olyan bevonat van. Persze a bevonatosat ajánlják, és mivel most itt le voltak árazva 40%-kal, kértük az egyik legalap bevonatosat. Már majdnem végeztünk volna, amikor az asztal másik végén az optikus csaj megemlítette a végösszeget. Pislogtunk, hogy miért lett ennyi, aztán leesett nekünk, hogy a lencse ára, csak egy lencsére szólt. Mondtuk neki, hogy akkor kérjük az ingyenes lencsét. Közben Jana felkapta a vizet, és miközben a csaj írta át a szemüveg rendelésünket az új lencsére, magában morgott hangosan magyarul. “Egy lencse! Persze végülis a katalógusban is csak egy lencsét mutatnak! Ide egyszeműek járnak bmeg?” Na, itt dobtam le a láncot. Éreztem, hogy elkap a röhögés, de mégsem tehettem, mert a csaj, ott ült velünk szemben. 2 hét múlva lesz kész a szemüveg. Janánál az optikus témát egy darabig jegelem. Mégsem akarok fájó sebeket feltépni. 

Amúgy nyár óta Ő is szemüveges 🙂 :

Úgy tűnik, mintha csak most írtam volna a legutolsó bejegyzésem arról, hogy jövünk haza, mert az elmúlt 6 és fél hét csak úgy elszaladt. Az idei nyár sokkal eseménydúsabb volt, mint tavaly. Voltunk Ausztriában, leugrottunk pár napra Horvátországba, együtt lehettünk a családdal, és találkoztunk a haverokkal is. Persze ennél sokkal többet terveztünk be idén is, de ahogy minden évben ez lenni szokott most is volt, amit idén ki kellett hagynunk, mert már nem tudtuk bepréselni a naptárunkba. Majd jövőre :-). 

Egy kicsit úgy érzem, hogy az elmúlt több mint 10 hónap azért rányomta a bélyegét mindenre. Még ha év közben úgy is tűnt, hogy pörögnek a napok, de amikor újból találkoztunk mindenkivel, azt éreztem, hogy még egy egyszer ezt nem szeretném így végig csinálni. Ennyi idő nem telhet el újból mire találkozunk.Ugyanezt éreztem a szülőkön is, amikor a héten búcsúztunk tőlük. Erősebbek voltak az ölelések, többek voltak a könnyek. Mindenesetre még a hazaút előtt megvettük karácsonyra a repjegyet. Baromi optimisták vagyunk vagy elszántak. Reméljük tényleg haza tudunk jönni. 

Hétfőtől pedig kezdődnek nekünk Janával a dolgos hétköznapok. A gyerekeknek még van hátra egy hét szünet, aztán 16-án nekik is kezdődik a suli. Panka utolsó éves lesz az alsó középiskolában, amit tavasszal majd egy kisérettségivel zárnak. Normókánk pedig az általános iskolában lesz utolsó éves, és jövőre kezdi a középiskolát. Az biztos, hogy izgalmas lesz az idei tanév mindenkinek.

El sem hiszem, hogy jövünk haza. Ma van pontosan 10 hónapja, hogy visszarepültünk Norvégiába. Jesszusom, de régen voltunk otthon. Még ha a napok repültek is, de be kell valljam ez a 10 hónap azért nagyon hosszú volt, és ezzel senki nem számolt, hogy ilyen sokáig nem jöhetünk haza. Hihetetlen érzés volt lefoglalni a kompra a jegyet. Ma meg pedig megrendeltem a tescoból a cuccokat, hogy aznap amikor érkezünk fel legyen töltve a hűtőnk.  Hétfőhöz egy hétre indulunk délután 1-kor, és másfél napig fog tartani az út  kocsival. Éjszaka a kompon alszunk, aztán utána még kb 11 órát autózunk. De már nagyon várjuk. Hamarabb nem tudunk indulni, mert a gyerekeknek 18-ig iskola van, és Jana is aznap kapja meg a 2. oltást. Én meg nagyon remélem, hogy otthon megkapom, mert itt csak valamikor július közepén kerülne rám a sor. Legalább 6 hétig otthon leszünk. Szerencsére simán dolgozhatunk Magyarországról is. Ez korábban sem volt gond. 

Szóval akkor megindult a visszaszámlálás. Addig is élvezzük a norvég nyarat. Szerencsénkre már két hete gyönyörű, napos időnk van. Mehetünk a tengerparta, vagy egy a közelünkben lévő tóhoz. Aztán készüljetek, mert jövünk! 

Több, mint egy hónap szigorú lezárás után lassan elkezdenek lazítani a norvégok az intézkedéseken. Kezdődött azzal, hogy a gyerekek ismét járnak suliba. Igaz még nem 100%-osan, mert csak kisebb csoportokban lehetnek az iskolában, ezért van olyan napjuk, amikor itthonról tanulnak. Megmondták, hogy itt a nyitást, és a szabályok enyhítését kizárólag az esetszámoktól teszik függővé. Ennek köszönhetően a napi betegek száma lecsökkent átlagban napi 350-re, és folyamatosan csökkenő tendenciát mutat. Jó lenne, ha így is maradna, és most már semmilyen mutáns nem kavarna be. A héten végre ismét elkezdődött a gyerekeknek az edzés, és jövő héttől már teljesen normális iskolai hetük lesz. Közben csekkolom, hogy kb mikor oltanak be minket. Janára elvileg 1-2 héten belül már sor kerülhet, mert van egy kis alapbetegsége. Én rám pedig…hahahahaha…úgy érzem egyenlőre, hogy soha, vagy majd valamikor nyár végén. Itt  a Norvégoknál most már csak Pfizerrel és Modernával oltanak, emiatt sokkal lassabban haladnak, de nagyon odafigyelnek minden mellékhatásra. Amúgy szerintem itt elég következetesen kezelik a járványt, ami egyenlőre a számokon meg is látszik. Nyáron majd valamikor jönnénk, de azt még nem tudjuk, hogy mikor. Addig is majd itt Norvégián belül utazgatunk egy kicsit. A következő nagyobb utazás majd Pünkösdkor lesz, Stavanger és környéke. Már várjuk nagyon.

A mai nap elkapott egy olyan deja vu érzés. Itthon voltam, dolgoztam, aztán egyszer csak jött a hír, hogy a gyerekeknek csütörtöktől digitális oktatásuk lesz, az edzések is elmaradnak. Hmmm, mintha ilyet már átéltem volna egyszer…ráadásul ugyanekkor márciusban. Emlékszem tavaly ilyenkor, amikor kiderült, hogy mindenki itthon lesz egy kicsit örültem is neki. A megszokott -munka, suli, utána rohanása a különböző edzésekre-hétköznapokat felváltotta egy lelassult, együtt vagyunk napok. De akkor ez még más volt. Akkor még nem gondoltam, hogy egy év múlva még mindig ebben a helyzetben leszünk. Sőt, hahahaha azóta még rosszabbodott is. Tavaly ilyenkor az üzletek még nyitva voltak, maszkot nem hordtunk, és átlagban a napi eset kb 250 fertőzött volt. A legtöbb beteg 75 év feletti korosztályból került ki. Ez most annyiban változott, hogy felpörgött a brit variáns és kb 850 a napi megbetegedés. A legfertőzöttebb korosztály pedig a 10-19 évesek között van. Szóval itt állunk. Érdekes volt látni a két gyerek reakcióját a digitális oktatásra. Panka és osztálytársai ujjongtak, Normóék viszont szomorúak voltak. Elvileg április 11-ig fog tartani, és közte lesz egy húsvéti szünet is. Bárhogyan is, de a hétköznapokat újból kell tervezni, mert délután lecke ellenőrzés lesz és utána a kiesett edzéseket is pótolni kell. Még szerencse, hogy végre hosszabbak a nappalok, és a tavasz is már itt áll az ajtóban. 

Hűha, jó régen jelentkeztem, de igazából az elmúlt 2 hónap úgy elszaladt, és mire észbe kaptam már itt van újból március. Tavaly ilyenkor még nem gondoltam, hogy egy hét múlva egy teljesen új, felfordult évet fogunk magunk mögött tudni. Azt meg végképp nem gondoltam, hogy ez még mindig fog tartani. Igazából sokszor az az érzésem, mintha nem javulna semmi, csak rosszabbodik minden. Várjuk, hogy majd egyszer beoltsanak minket, és közben meg ismét felpörgött a virus. 2 hete történt meg először, hogy a mi környékünkön is bezártak a boltok. Igazából mi sokszor Oslo miatt szívunk, mert ha ott szigoritanak a korlátozásokon, akkor előbb vagy utóbb itt is szoktak, mert Osloból megindul a nép a mi térségünkbe, és jönnének ide vásárolni és edzeni. A gyerekek még járnak suliba, és edzéseik is vannak. Mi még mindig otthonról dolgozunk, lassan most már egy éve. Az egyik kolleganőmmel majdnem egy év után találkoztunk ismét, miután elkezdtünk sífutó tanfolyamra járni, amit a cég sportegyesülete szervezett. Legalább hetente egyszer, munka után találkozunk és egy kicsit kikapcsolódunk. Egy biztos, nyáron jövünk haza. Elvileg Janának addigra már meg kell kapnia az oltást, én rám meg úgyis valamikor augusztusban fog sor kerülni a legutóbbi oltásterv szerint. De ha karanténban is kell  lennünk, a gyerekek iskolai szünete miatt most majd meg fogjuk tudni oldani.

Na, és most miután kinyavalyogtam magam, gondoltam azért beszámolok arról is, hogy mi, hogy vagyunk. Több, mint egy hónapig -5 és -15 fokos száraz, napos időjárásban volt részünk. Ennek köszönhetően azt is kipróbálhattuk, hogy milyen a tengeren korcsolyázni.

Panka hazahozott egy gyönyörű, kitűnő félévi bizonyítványt. Nemcsak a reál, hanem a humán tantárgyakban is nagyon ügyes. Annyira büszkék vagyunk rá. Emellett most már teljesen egyedül is neki áll sütni a családnak. Normó maxi king tortáját is 70%-ban Ő készítette el.  Normó még nem kap félévi bizit, de annyit megtudtunk, hogy a félévi matekdogája hibátlan lett, és szépen behozta a lemaradását angolból. A focit abbahagyta és elkezdett kosárlabdázni, meg persze hetente egyszer jár parkour-re. Egy hete pedig megkapta a fogszabályzóját, amit a terv szerint kb 1,5-2 évig kell hordania. Mi Janával jól vagyunk. Januárban ünnepeltük, hogy már 20 éve együtt vagyunk. Ennek alkalmából a gyerekek elengedtek minket kettesben vacsorázni. Olyan jó volt egy kicsit kettesben kimozdulni, hogy szerintem ebből rendszert fogunk csinálni. 

Várjuk a tavaszt, bár itt még egy darabig várhatunk rá. A jövő hétre ismét mondott egy kis havazást. Akkor majd megyünk ismét az erdőbe sífutni. Bár szerintem rajtam kívül már mindenki azt várja, hogy melegebb idő legyen. Majd egyszer ez is el fog jönni, mint ahogyan az is, hogy ennek az őrületnek vége lesz.

Úgy érzem valahogy átrohantunk a 2021-es évbe. Amilyen elcseszett év volt 2020, szilveszterkor most úgy álltam ott pezsgővel a kezemben, hogy az idei évre már nincsenek különösebb nagy terveim. Csak azt kívántam, hogy idén ne legyen több tragédia, ne veszítsünk el most már senkit. Maradjon meg minden ami most van, és minél hamarabb tudjunk találkozni. 

Azt hittem, hogy karácsonykor majd rám tör valamilyen melankólikus hangulat, majd elkap az az érzés, hogy “de jó lenne most otthon lenni”, de szerencsére az ünnepek, meghitt és nyugodt hangulatban teltek. Volt itt minden, halászlé tengeri halból (először készítettem, és nem utoljára), töltött káposzta, beigli, zserbó… stb. Na, jó a sütiket nem én dobtam össze. Azt egy itt élő magyar csajszinak köszönhetjük, aki meghirdette a norvég-magyar csoportban, hogy lehet tőle venni. Kiderült kocsival kb 5 percre laknak tőlünk. Azt hiszem a karácsonyi hangulatot már eleve feldobta, hogy napokkal az ünnepek előtt érkeztek a csomagok otthonról, szülőktől és testvérektől. Kaptunk egy kis szelet Magyarországot. Persze nem maradhatott el a családi videó hívás, vagy a közös családi kvíz játék sem. 

Két ünnep között nem voltunk itthon.

27-én pedig felpakolva indultunk a hegyekbe, pontosan egy hegytetőn lévő apartmanba, közvetlenül a sípálya mellett. Még most is, ha visszanézem a képeket mennék oda vissza. Annyira jó választás volt, olyan gyönyörű helyen voltunk. Normó elkezdett snowboardozni, Panka meg végre újból kezdi megszeretni a síelést. Kipróbáltuk a sífutást is, amit már itt a közelünkben lévő sípályan is tovább gyakoroltunk. Szóval ott voltunk fent a hegyekben, amikor megszólalt a telefon 28-án este 7 körül. Aznap volt Anikóéknál a szokásos haveri karácsonyozás, ahol ilyenkor a fehérvári haverokkal mindig összejöttünk, és Lacka minden évben lőtt egy képet (vagy kettőt vagy hármat) a csapatról. Azt hittem idén erről lemaradunk, de ők megoldották, hogy ez ne így legyen. Annyira jól esett nekünk, hogy gondoltak ránk. Aztán jött szilveszter estéje. Napközben síeltünk, estefelé szánkóparti volt a hegyen nyaralóknak. Bekapcsolták a fenti pályán a felvonót, azzal huzattuk fel magunkat a hegytetőre. Ne kérdezzétek, hogy seggcsúszkával hogyan húztak fel minket, de potyogtak a könnyeim annyira nevettem. Este pedig online  jelentkezett be A CSAPAT. Az elmúlt 20 évben velük szilvesztereztünk minden évben. Külön voltunk, de mégis együtt.

Ilyen volt az idei ünnep! Kihoztuk belőle a legtöbbet, a legjobbat, amit tudtunk! Ünnepeltünk, elutaztunk, online játszottunk, ettünk, ittunk, nevettünk. Idénre jó lenne ugyanez, csak már élőben. 

Pár napja végre megszűnt az a nyomás, ami miatt nem tudtam igazán önfeledten, és nyugodtan készülni az ünnepekre. Folyamatosan figyeltem a híreket, és kattogott az agyam, hogy mi legyen? Menjünk vagy maradjunk? Közben persze minden jel arra mutatott, hogy maradni fogunk. Megvettük a díszeket a fára, küldtünk csomagot az otthoniaknak, és persze mi is kaptunk. 🙂 Jana elkezdte lecsekkolni, hogy mindenkinek megvan-e minden felszerelése az ünnepek alatti síeléshez. Közben persze kitartottunk az utolsó pillanatig, átrágtuk magunkat többször a menjünk vagy maradjunk témán. Végül pár nappal az utazás előtt töröltem a jegyet, aminek az ára 2 nap múlva a számlákon volt. Abban a pillanatban, amikor végleg letettük a voksunkat az egyik döntés mellé, megnyugodtam. Megszűnt az a teher, a kétségek, a dilemma. Azt hiszem addigra már szépen lassan elengedtük magunkban, hogy az idei karácsonyt nem otthon fogjuk tölteni. Még nagyobb elánnal készülünk most már az itteni karácsonyra, és persze az utazásra a hegyekbe. 

Igen az idei karácsony más lesz, és hiányozni fognak az otthoniak, de ezen most úgysem tudunk változtatni, és kár ezen most már siránkozni. De így is szép lesz a karácsonyunk, és az otthoniak meg készüljenek, mert összedobtam egy családi kvízt, amit majd az ünnepek alatt fogunk együtt játszani. 

Ha karácsonyig nem írnék további bejegyzést a blogomba, akkor mindenkinek egy nyugodt, békés karácsonyi készülődést kívánok! 

Hetek óta azon gondolkodom, hogy idén karácsonykor utazzunk-e haza, vagy maradjunk Norvégiában. Míg tavaly ez nem volt kérdés, és automatikusan vettem a repjegyet haza, az idei év jól bekavart, és nem igazán tudom, merem kimondani azt, hogy menjünk vagy azt, hogy maradjunk. Itt persze nem csak arról van szó, hogy mennyire félek vagy nem félek, hogy elkapom-e vagy netán a szeretteimet megfertőzöm-e a vírussal. Nekünk azt is figyelembe kell vennünk, hogy van két iskolás gyerekünk, akik a karantén miatt hiányoznának az iskolából. Legalább, ha csak az egyik országban kellene karanténban lenni, azt még online oktatással meg lehetne oldani valahogy, de azt már nem szeretnénk, hogy 3 hetet ne járjanak iskolába. Illetve most szólt egy külföldi kollégám, aki szintén tervezte, hogy haza utazik, és a HR szólt neki, hogyha elutazik olyan országba, amit a norvégok pirosba tettek és utána lebetegszik nem fognak fizetni betegszabit. És mégis ennek ellenére, és ezek tudatában, még mindig reménykedem valami csodában, hogy hátha, talán összejön… de valahol legbelül érzem, hogy az idei karácsony más lesz. 

Persze, mint mindig most is van A és B tervem. “A” terv, megyünk, és meg is vettük a kompra a jegyet, amit utazás előtt egy nappal is vissza lehet váltani, “B” terv, hogy maradunk, és akkor 27-től egészen 1-ig a hegyekben leszünk síelni. Szállás lefoglalva, és persze ez is ingyenesen lemondható. Végülis még van 5 hetünk eldönteni.

Szívás? Igen. Rossz, ha esetleg karácsonykor nem fogunk találkozni? Igen. De összeteszem a két kezem, ha ez lesz a legnagyobb gondunk, és mindenki aki számít és szeretünk átvészelik ezt  az időszakot komolyabb betegség nélkül. 

Két éve, amikor ideköltöztünk és végre megkaptuk az egyedi azonosító számunkat megküldték, hogy ki lett a mi háziorvosunk.Gyerekorvos nincs külön, egy orvosa van az egész családnak. Csakis időponttal lehet menni, amit telefonon vagy online lehet kérni. A felnőtteknek kell fizetni vizitdíjat, ami persze attól is függ, hogy mennyit töltöttél a dokinál. Ha 20 percnél tovább foglalkozott veled, akkor az plusz költség, ha volt esetleg egy EKG vagy vettek vért, akkor az is plusz költség. A vizitdíjat az erre kihelyezett terminálon lehet befizetni, de ha esetleg elfelejted, akkor postán küldik ki a számlát.

Corona óta persze változott az általános egészségügyi ellátás is. Lázas vagy náthás betegeket nem fogadnak. Ha beteg vagy felhívod őket, és az állapottól függően (lázas vagy enyhe tüneteid vannak) vagy  azt mondják, hogy rögtön hívd a koronavonalat és kérj időpontot a tesztre, vagy visszahívnak, ahol beszélsz egy dokival, és elmondja, mi a következő teendő. Ha rosszul lennél hívhatod a mentőket is. Szóval Norbinál rögtön kellett mennünk tesztelésre, mert hőemelkedése is volt, Pankánál várnunk kellett 2 napot, aztán őt is vihettem tesztelésre. Közben a Normó elég lassan gyógyult, úgyhogy írtam a dokinak, hogy akkor most mi legyen, mert a teszt negatív, a gyerek meg nem igazán van jól. Valószínüleg továbbította a mailem, mert nem sokkal később hívtak telefonon, hogy vigyem be Oslóba a járványügyi rendelőbe. Én meg WTF? Oda meg minek? Kiderült, hogy a nem koronás betegeket még így is külön vizsgálják meg egy erre kialakított rendelőben ahova időpontot adnak, és más betegekkel nem találkoznak. Jana elvitte, kapott maszkot, meg kesztyűt, amíg bent volt a Normóval. Megvizsgálták alaposan, vettek vért is, aminek ott helyben elég hamar meglett az eredménye. Ellátták őket infóval, aztán jöhettek haza. Mondták, ha már nincsen semmilyen tünete, akkor másnap mehet suliba.Orvosi igazolás itt nincs. Korábban sem volt, most sem adnak. Elhiszik a szülőnek, hogy egészségesen engedi a gyereket a suliba.