Jesszusom, de régen írtam már a blogomba. Pedig annyi minden történt az elmúlt majdnem 2 hónapban. Őszi szünetben felrepültünk északra és megnéztük Lofotent. Mintha egy teljesen másik országba csöppentünk volna. Hatalmas hegyek, gyönyörű homokos tengerpartok. Az egyetlen ami Norvégiára emlékeztet az az esős idő volt. De ennek ellenére imádtuk minden percét, és tuti, hogy még vissza fogunk jönni erre a helyre.

Közben úgy tűnt, hogy lassan kezd minden visszatérni a régi kerékvágásba. Hetente egyszer-kétszer bejártunk a munkahelyünkre. Kollégákkal bementem Oslóba vacsorázni, plusz volt egy 2 napos workshopunk, ahol az egész csapatnak (kb 50 ember) szerveztek egy karácsonyi vacsorát. Ez még novemberben volt, és a főnökök meg is mondták, hogy inkább most korán tartják meg a karácsonyi vacsorát, mert ki tudja mi lesz itt még decemberben. 

Akkor már azért szépen lehetett látni, hogy a számok lassan emelkednek. Először napi 1400, aztán ugrottunk napi 2500-re és most olyan napi 4300-nál tartunk. A legtöbb fertőzött a gyerekek között van, meg most már a karácsonyozó-bulizó felnőttek is felzárkóztak hozzájuk. Kórházban idáig főként az idősek és az oltatlanok kerültek. 

Panka és Normó most már szinte minden héten hoz haza egy-egy tesztet, mert valaki a suliban a közvetlen környezetünkbe koronás lett. Ilyenkor a suliban kiosztanak a gyerekeknek gyorstesztet, és mindenkinek otthon le kell magát tesztelnie. Visszajött a maszk viselése is. Legalább is boltokban, tömegközlekedésen és taxiban erősen ajánlott hordani. 

Közben megjött Omikron és a norvégok megjelentek a világsajtóban, miután egy dél-afrikai érdekeltségű cég karácsonyi partiján egy csomóan megfertőződtek, igaz közülük senki nem került kórházba. De miután megijedtek az új variánstól a norvégok is szigorítottak a karantén szabályain. Ez azt jelenti, hogy ha közvetlen kapcsolatban voltál omikronos koronással, akkor oltástól függetlenül neked is karanténban kell lenned legalább egy hétig. Szóval azóta befeszültem, egy kicsit, mert ugye jönnénk haza, és nagyon nem mindegy, hogy beszívjuk-e egy kis karanténnal vagy betegséggel. Mindenesetre most már itt csapkod körülöttünk. Janával mi ismét full home office-ban vagyunk itthon. Nálunk a cégnél ha nagyon szeretném, akkor bemehetnék az irodába, mert a csapat 50%-a bent lehet. 

Nem tartott sokáig ez az örömködés, és újranyitás. De legalább volt egy pár hónapunk, ami egy kicsit emlékeztettet minket a járvány előtti életünkre. Most pedig szurkoljunk, hogy két hét múlva az legyen a legnagyobb gondom, hogy mit kell pakolni a bőröndbe. 

Norvégiában az iskola nem szervez több napos osztálykirándulást, mint otthon Magyarországon. Legalábbis az általános és az alsó középiskolában csak egy napos kirándulásokra mennek. Normóéknál, a szokásos évi kenutúrát is a szülők szokták szervezni a gyerekeknek. Idén Panka és Normó is utolsó éves a sulijában. Ilyenkor az a szokás, hogy a gyerekek több napos kirándulásra mennek. Az iskola semmit nem szervez, és nem is segít be a szervezésbe. Pankáék eredetileg Berlinbe mentek volna, de a Covid miatt változott a terv, és végül egy 3 napos hajó túrán vettek részt, egy 1937-ben épített vitorlás hajóval.

Abban 3 napban a gyerekek csoportokra lettek osztva, és minden csoport külön műszakban dolgozott a hajón. Pankáék este 8-tól éjfélig “dolgoztak”, de volt aki éjszakára volt beosztva. A kisebb feladatok mellett, 3 fő feladatot kellett ellátniuk:

• biztonsági ellenőrző körút a hajóban
• kormányozni és irányban tartani a hajót
• a hajó orrában őrt kellett állni és figyelni kellett a vizet, hogy nincs-e előttük kisebb hajó vagy csónak, amit a radar nem láthat

Emellett segíteni kellett felhúzni a vitorlát, és felmászhattak az alsó árbochoz a köteleken.

Első nap a hajó lehorgonyzott a tengeren, és csónakkal mentek ki egy közeli szigetre. Aludni két nagy közös helyiségben aludtak, a többségük függőágyakban. Panka is abban aludt és azt mondta, hogy nagyon izgi volt. Napközben amúgy ebben a két  helyiségben voltak, itt is ettek, és ilyenkor a függőágyakat levették.

Panka tele élménnyel jött haza, mi meg örültünk neki, hogy ilyen különleges kirándulásban volt része. Imádta, amikor a hajóról látták a naplementét, nézték a csillagokat, meg amikor a köteleken másztak fel az árbochoz.

Hihetetlen de eljutottunk oda, hogy a norvég egészségügyi miniszter arra kérte a megyéket, hogy kezdjék meg a felkészülést az újra nyitásra. Amilyen meredeken emelkedett a megbetegedések száma augusztusban (főleg a 10-19 éves korosztályban), olyan szépen kezdett el csökkeni 1-2 hete. Országos szintű intézkedéseket nem hoztak. Lokálisan voltak szigorítások. A 18 év felettiek  90%-a be van oltva, és az elmúlt két hétben oltották a 12-15 éves korosztály is. Igaz ők csak egy oltást fognak kapnak. Valószínüleg ennek a nagy átoltottságnak köszönhetjük, hogy a számok elkezdtek csökkeni. Továbbá most már elsősorban az lesz a mérvadó, hogy mennyien kerülnek kórházba, és vannak-e köztük oltottak.

Így állunk most. Egy kicsit kezdünk visszatérni a korábbi normális életbe. Másfél után volt rendes szülői értekezlet, részt vettünk Normó kosárlabda meccsén, voltunk az itteni Vidám Parkban Telenor családi napon, kollégákkal elmentünk étterembe, elkezdtünk bejárni a munkahelyünkre. Az első héten bent a cégnél virágot, meg smoothie-t osztogattak, illetve élő jazz zene szólt ebéd közben. Egyenlőre hetente egyszer-kétszer járok be, de nem minden héten. Jó ez a hibrid megoldás. Szeretek itthon lenni, de azért jó a kollégákkal is találkozni, és együtt ebédelni.

Ha minden jól megy, akkor pedig 2 hét múlva az őszi szünetben repülünk fel északra, és megnézzük Lofotent. Már nagyon várjuk!

Két hete elkezdődött az iskola, és ezzel együtt megindult szépen lassan az őrület. Napról napra emelkedik a megbetegedések száma. Most napi 1500-nál járunk, és legnagyobb számban az iskolások és az egyetemisták körében terjed a vírus. Panka is itthon van, mert beteg, és el kellett vinnem letesztelni, függetlenül attól, hogy be van oltva. Valószínüleg az ő korosztályában egyedül csak Ő van beoltva az iskolában. (Ez vonatkozik Normóra is). Itt most kezdik majd el oltani a 16-17 éveseket, de amúgy már most látszik, hogy a felnőttek körében, több mint 90%-os lesz az átoltottság. 

Szóval ott tartottam, hogy elvittem Pankát a drive-in tesztelő központba, és ledöbbentem, mert legalább háromszor annyi autó volt a placcon, mint tavaly. Már eleve be sem tudtunk hajtani rögtön, mert kint állt a sor, aztán utána csak azt láttuk, hogy szinte csak középiskolás korú gyerekeket hoztak tesztelésre. Azt mondták, hogy legalább 3 nap mire meglesz az eredmény, de már 1 nap után küldték, hogy nem koronás. Közben kapjuk a híreket a suliból, hogy 2 osztályt bevágtak karanténba, mert koronás volt valamelyik diák. Egyenlőre nem zárnak, és elvileg országos intézkedések sem lesznek, csak lokálisak. 

Közben folytatódik a mókánk az optikussal. Úgy tűnik, hogy az első helyen, ahol Pankának vizsgálták a szemét rosszul írták rá a papírral, hogy plusszos, mert nagyon úgy tűnik, hogy mínuszos a szeme. Ez azután derült ki miután kész lett a szemüvege a másik helyen. Szerencsére a lencséért nem fizettünk, csak a keretért, de itt most újból megvizsgálják a szemét, csak most kap pupilla tágított is, amit az előző helyen nem adtak neki, és a szeme korrigálhat még. Jana fogja majd elvinni, mert nekem céges vacsorám lesz a kollégáimmal. Panka már izgul előre, hogy Jana mennyire fog megint kiakadni, ha kiderülnek megint a rejtett költségek. 🙂 

4 éve kezdődött, amikor Normó szemüveges lett. Előtte nem volt dolgunk optikusokkal. Jana csekkolta és hasonlította össze az optikusokat és az általuk meghirdetett akciókat. Persze ki volt akadva, hogy trükköznek, pláne, amikor kiderült, hogy Normó szemüvege többe fog kerülni, mint gondoltuk. Azóta megismerhettük a norvég optikusokat is, és rá kellett jönnünk, hogy a rendszer ugyanaz. Meghirdetett akciók, rejtett plusz költségek. Janával pedig minden egyes alkalommal egy élmény elmenni egy optikai boltba. Utoljára ma voltunk Pankával, ahol szemészeti vizsgálaton esett át, majd miután kiderült szemüveges lesz, elkezdődött a hajcihő. Az első helyet, ahol a szemét vizsgálták ott hagytuk, mert a keret és a lencse nagyon sokba került volna. 

Mentünk a következő optikai boltba. Keret végre kiválasztva, de ilyenkor jön mindig a feketeleves, a lencse. Van a basic lencse, ami ingyen van, vagy vannak a plusz árasak, amiken, ilyen vagy olyan bevonat van. Persze a bevonatosat ajánlják, és mivel most itt le voltak árazva 40%-kal, kértük az egyik legalap bevonatosat. Már majdnem végeztünk volna, amikor az asztal másik végén az optikus csaj megemlítette a végösszeget. Pislogtunk, hogy miért lett ennyi, aztán leesett nekünk, hogy a lencse ára, csak egy lencsére szólt. Mondtuk neki, hogy akkor kérjük az ingyenes lencsét. Közben Jana felkapta a vizet, és miközben a csaj írta át a szemüveg rendelésünket az új lencsére, magában morgott hangosan magyarul. “Egy lencse! Persze végülis a katalógusban is csak egy lencsét mutatnak! Ide egyszeműek járnak bmeg?” Na, itt dobtam le a láncot. Éreztem, hogy elkap a röhögés, de mégsem tehettem, mert a csaj, ott ült velünk szemben. 2 hét múlva lesz kész a szemüveg. Janánál az optikus témát egy darabig jegelem. Mégsem akarok fájó sebeket feltépni. 

Amúgy nyár óta Ő is szemüveges 🙂 :

Úgy tűnik, mintha csak most írtam volna a legutolsó bejegyzésem arról, hogy jövünk haza, mert az elmúlt 6 és fél hét csak úgy elszaladt. Az idei nyár sokkal eseménydúsabb volt, mint tavaly. Voltunk Ausztriában, leugrottunk pár napra Horvátországba, együtt lehettünk a családdal, és találkoztunk a haverokkal is. Persze ennél sokkal többet terveztünk be idén is, de ahogy minden évben ez lenni szokott most is volt, amit idén ki kellett hagynunk, mert már nem tudtuk bepréselni a naptárunkba. Majd jövőre :-). 

Egy kicsit úgy érzem, hogy az elmúlt több mint 10 hónap azért rányomta a bélyegét mindenre. Még ha év közben úgy is tűnt, hogy pörögnek a napok, de amikor újból találkoztunk mindenkivel, azt éreztem, hogy még egy egyszer ezt nem szeretném így végig csinálni. Ennyi idő nem telhet el újból mire találkozunk.Ugyanezt éreztem a szülőkön is, amikor a héten búcsúztunk tőlük. Erősebbek voltak az ölelések, többek voltak a könnyek. Mindenesetre még a hazaút előtt megvettük karácsonyra a repjegyet. Baromi optimisták vagyunk vagy elszántak. Reméljük tényleg haza tudunk jönni. 

Hétfőtől pedig kezdődnek nekünk Janával a dolgos hétköznapok. A gyerekeknek még van hátra egy hét szünet, aztán 16-án nekik is kezdődik a suli. Panka utolsó éves lesz az alsó középiskolában, amit tavasszal majd egy kisérettségivel zárnak. Normókánk pedig az általános iskolában lesz utolsó éves, és jövőre kezdi a középiskolát. Az biztos, hogy izgalmas lesz az idei tanév mindenkinek.

El sem hiszem, hogy jövünk haza. Ma van pontosan 10 hónapja, hogy visszarepültünk Norvégiába. Jesszusom, de régen voltunk otthon. Még ha a napok repültek is, de be kell valljam ez a 10 hónap azért nagyon hosszú volt, és ezzel senki nem számolt, hogy ilyen sokáig nem jöhetünk haza. Hihetetlen érzés volt lefoglalni a kompra a jegyet. Ma meg pedig megrendeltem a tescoból a cuccokat, hogy aznap amikor érkezünk fel legyen töltve a hűtőnk.  Hétfőhöz egy hétre indulunk délután 1-kor, és másfél napig fog tartani az út  kocsival. Éjszaka a kompon alszunk, aztán utána még kb 11 órát autózunk. De már nagyon várjuk. Hamarabb nem tudunk indulni, mert a gyerekeknek 18-ig iskola van, és Jana is aznap kapja meg a 2. oltást. Én meg nagyon remélem, hogy otthon megkapom, mert itt csak valamikor július közepén kerülne rám a sor. Legalább 6 hétig otthon leszünk. Szerencsére simán dolgozhatunk Magyarországról is. Ez korábban sem volt gond. 

Szóval akkor megindult a visszaszámlálás. Addig is élvezzük a norvég nyarat. Szerencsénkre már két hete gyönyörű, napos időnk van. Mehetünk a tengerparta, vagy egy a közelünkben lévő tóhoz. Aztán készüljetek, mert jövünk! 

Több, mint egy hónap szigorú lezárás után lassan elkezdenek lazítani a norvégok az intézkedéseken. Kezdődött azzal, hogy a gyerekek ismét járnak suliba. Igaz még nem 100%-osan, mert csak kisebb csoportokban lehetnek az iskolában, ezért van olyan napjuk, amikor itthonról tanulnak. Megmondták, hogy itt a nyitást, és a szabályok enyhítését kizárólag az esetszámoktól teszik függővé. Ennek köszönhetően a napi betegek száma lecsökkent átlagban napi 350-re, és folyamatosan csökkenő tendenciát mutat. Jó lenne, ha így is maradna, és most már semmilyen mutáns nem kavarna be. A héten végre ismét elkezdődött a gyerekeknek az edzés, és jövő héttől már teljesen normális iskolai hetük lesz. Közben csekkolom, hogy kb mikor oltanak be minket. Janára elvileg 1-2 héten belül már sor kerülhet, mert van egy kis alapbetegsége. Én rám pedig…hahahahaha…úgy érzem egyenlőre, hogy soha, vagy majd valamikor nyár végén. Itt  a Norvégoknál most már csak Pfizerrel és Modernával oltanak, emiatt sokkal lassabban haladnak, de nagyon odafigyelnek minden mellékhatásra. Amúgy szerintem itt elég következetesen kezelik a járványt, ami egyenlőre a számokon meg is látszik. Nyáron majd valamikor jönnénk, de azt még nem tudjuk, hogy mikor. Addig is majd itt Norvégián belül utazgatunk egy kicsit. A következő nagyobb utazás majd Pünkösdkor lesz, Stavanger és környéke. Már várjuk nagyon.

A mai nap elkapott egy olyan deja vu érzés. Itthon voltam, dolgoztam, aztán egyszer csak jött a hír, hogy a gyerekeknek csütörtöktől digitális oktatásuk lesz, az edzések is elmaradnak. Hmmm, mintha ilyet már átéltem volna egyszer…ráadásul ugyanekkor márciusban. Emlékszem tavaly ilyenkor, amikor kiderült, hogy mindenki itthon lesz egy kicsit örültem is neki. A megszokott -munka, suli, utána rohanása a különböző edzésekre-hétköznapokat felváltotta egy lelassult, együtt vagyunk napok. De akkor ez még más volt. Akkor még nem gondoltam, hogy egy év múlva még mindig ebben a helyzetben leszünk. Sőt, hahahaha azóta még rosszabbodott is. Tavaly ilyenkor az üzletek még nyitva voltak, maszkot nem hordtunk, és átlagban a napi eset kb 250 fertőzött volt. A legtöbb beteg 75 év feletti korosztályból került ki. Ez most annyiban változott, hogy felpörgött a brit variáns és kb 850 a napi megbetegedés. A legfertőzöttebb korosztály pedig a 10-19 évesek között van. Szóval itt állunk. Érdekes volt látni a két gyerek reakcióját a digitális oktatásra. Panka és osztálytársai ujjongtak, Normóék viszont szomorúak voltak. Elvileg április 11-ig fog tartani, és közte lesz egy húsvéti szünet is. Bárhogyan is, de a hétköznapokat újból kell tervezni, mert délután lecke ellenőrzés lesz és utána a kiesett edzéseket is pótolni kell. Még szerencse, hogy végre hosszabbak a nappalok, és a tavasz is már itt áll az ajtóban. 

Hűha, jó régen jelentkeztem, de igazából az elmúlt 2 hónap úgy elszaladt, és mire észbe kaptam már itt van újból március. Tavaly ilyenkor még nem gondoltam, hogy egy hét múlva egy teljesen új, felfordult évet fogunk magunk mögött tudni. Azt meg végképp nem gondoltam, hogy ez még mindig fog tartani. Igazából sokszor az az érzésem, mintha nem javulna semmi, csak rosszabbodik minden. Várjuk, hogy majd egyszer beoltsanak minket, és közben meg ismét felpörgött a virus. 2 hete történt meg először, hogy a mi környékünkön is bezártak a boltok. Igazából mi sokszor Oslo miatt szívunk, mert ha ott szigoritanak a korlátozásokon, akkor előbb vagy utóbb itt is szoktak, mert Osloból megindul a nép a mi térségünkbe, és jönnének ide vásárolni és edzeni. A gyerekek még járnak suliba, és edzéseik is vannak. Mi még mindig otthonról dolgozunk, lassan most már egy éve. Az egyik kolleganőmmel majdnem egy év után találkoztunk ismét, miután elkezdtünk sífutó tanfolyamra járni, amit a cég sportegyesülete szervezett. Legalább hetente egyszer, munka után találkozunk és egy kicsit kikapcsolódunk. Egy biztos, nyáron jövünk haza. Elvileg Janának addigra már meg kell kapnia az oltást, én rám meg úgyis valamikor augusztusban fog sor kerülni a legutóbbi oltásterv szerint. De ha karanténban is kell  lennünk, a gyerekek iskolai szünete miatt most majd meg fogjuk tudni oldani.

Na, és most miután kinyavalyogtam magam, gondoltam azért beszámolok arról is, hogy mi, hogy vagyunk. Több, mint egy hónapig -5 és -15 fokos száraz, napos időjárásban volt részünk. Ennek köszönhetően azt is kipróbálhattuk, hogy milyen a tengeren korcsolyázni.

Panka hazahozott egy gyönyörű, kitűnő félévi bizonyítványt. Nemcsak a reál, hanem a humán tantárgyakban is nagyon ügyes. Annyira büszkék vagyunk rá. Emellett most már teljesen egyedül is neki áll sütni a családnak. Normó maxi king tortáját is 70%-ban Ő készítette el.  Normó még nem kap félévi bizit, de annyit megtudtunk, hogy a félévi matekdogája hibátlan lett, és szépen behozta a lemaradását angolból. A focit abbahagyta és elkezdett kosárlabdázni, meg persze hetente egyszer jár parkour-re. Egy hete pedig megkapta a fogszabályzóját, amit a terv szerint kb 1,5-2 évig kell hordania. Mi Janával jól vagyunk. Januárban ünnepeltük, hogy már 20 éve együtt vagyunk. Ennek alkalmából a gyerekek elengedtek minket kettesben vacsorázni. Olyan jó volt egy kicsit kettesben kimozdulni, hogy szerintem ebből rendszert fogunk csinálni. 

Várjuk a tavaszt, bár itt még egy darabig várhatunk rá. A jövő hétre ismét mondott egy kis havazást. Akkor majd megyünk ismét az erdőbe sífutni. Bár szerintem rajtam kívül már mindenki azt várja, hogy melegebb idő legyen. Majd egyszer ez is el fog jönni, mint ahogyan az is, hogy ennek az őrületnek vége lesz.