Hetek óta azon gondolkodom, hogy idén karácsonykor utazzunk-e haza, vagy maradjunk Norvégiában. Míg tavaly ez nem volt kérdés, és automatikusan vettem a repjegyet haza, az idei év jól bekavart, és nem igazán tudom, merem kimondani azt, hogy menjünk vagy azt, hogy maradjunk. Itt persze nem csak arról van szó, hogy mennyire félek vagy nem félek, hogy elkapom-e vagy netán a szeretteimet megfertőzöm-e a vírussal. Nekünk azt is figyelembe kell vennünk, hogy van két iskolás gyerekünk, akik a karantén miatt hiányoznának az iskolából. Legalább, ha csak az egyik országban kellene karanténban lenni, azt még online oktatással meg lehetne oldani valahogy, de azt már nem szeretnénk, hogy 3 hetet ne járjanak iskolába. Illetve most szólt egy külföldi kollégám, aki szintén tervezte, hogy haza utazik, és a HR szólt neki, hogyha elutazik olyan országba, amit a norvégok pirosba tettek és utána lebetegszik nem fognak fizetni betegszabit. És mégis ennek ellenére, és ezek tudatában, még mindig reménykedem valami csodában, hogy hátha, talán összejön… de valahol legbelül érzem, hogy az idei karácsony más lesz. 

Persze, mint mindig most is van A és B tervem. “A” terv, megyünk, és meg is vettük a kompra a jegyet, amit utazás előtt egy nappal is vissza lehet váltani, “B” terv, hogy maradunk, és akkor 27-től egészen 1-ig a hegyekben leszünk síelni. Szállás lefoglalva, és persze ez is ingyenesen lemondható. Végülis még van 5 hetünk eldönteni.

Szívás? Igen. Rossz, ha esetleg karácsonykor nem fogunk találkozni? Igen. De összeteszem a két kezem, ha ez lesz a legnagyobb gondunk, és mindenki aki számít és szeretünk átvészelik ezt  az időszakot komolyabb betegség nélkül. 

Két éve, amikor ideköltöztünk és végre megkaptuk az egyedi azonosító számunkat megküldték, hogy ki lett a mi háziorvosunk.Gyerekorvos nincs külön, egy orvosa van az egész családnak. Csakis időponttal lehet menni, amit telefonon vagy online lehet kérni. A felnőtteknek kell fizetni vizitdíjat, ami persze attól is függ, hogy mennyit töltöttél a dokinál. Ha 20 percnél tovább foglalkozott veled, akkor az plusz költség, ha volt esetleg egy EKG vagy vettek vért, akkor az is plusz költség. A vizitdíjat az erre kihelyezett terminálon lehet befizetni, de ha esetleg elfelejted, akkor postán küldik ki a számlát.

Corona óta persze változott az általános egészségügyi ellátás is. Lázas vagy náthás betegeket nem fogadnak. Ha beteg vagy felhívod őket, és az állapottól függően (lázas vagy enyhe tüneteid vannak) vagy  azt mondják, hogy rögtön hívd a koronavonalat és kérj időpontot a tesztre, vagy visszahívnak, ahol beszélsz egy dokival, és elmondja, mi a következő teendő. Ha rosszul lennél hívhatod a mentőket is. Szóval Norbinál rögtön kellett mennünk tesztelésre, mert hőemelkedése is volt, Pankánál várnunk kellett 2 napot, aztán őt is vihettem tesztelésre. Közben a Normó elég lassan gyógyult, úgyhogy írtam a dokinak, hogy akkor most mi legyen, mert a teszt negatív, a gyerek meg nem igazán van jól. Valószínüleg továbbította a mailem, mert nem sokkal később hívtak telefonon, hogy vigyem be Oslóba a járványügyi rendelőbe. Én meg WTF? Oda meg minek? Kiderült, hogy a nem koronás betegeket még így is külön vizsgálják meg egy erre kialakított rendelőben ahova időpontot adnak, és más betegekkel nem találkoznak. Jana elvitte, kapott maszkot, meg kesztyűt, amíg bent volt a Normóval. Megvizsgálták alaposan, vettek vért is, aminek ott helyben elég hamar meglett az eredménye. Ellátták őket infóval, aztán jöhettek haza. Mondták, ha már nincsen semmilyen tünete, akkor másnap mehet suliba.Orvosi igazolás itt nincs. Korábban sem volt, most sem adnak. Elhiszik a szülőnek, hogy egészségesen engedi a gyereket a suliba.  

Több mint egy hónapja, hogy becsöngettek, és ismét elkezdtünk egy új tanévet. Persze tudjuk, hogy az idei egy kicsit más lesz, mint a megszokott. Kezdjük azzal, hogy, ha a gyerek egy kicsit náthás, vagy fáj a torka nem mehet suliba. Ez azt jelenti, hogy nagyjából mindig lesz egy-két gyerek, aki hiányozni fog az oktatásról. Emellett az is előfordulhat, hogy, ha az osztályból az egyik diák vagy valamelyik tanár pozitív koronatesztet produkál, akkor az egész osztály 10 napra karanténba kerül. Panka és Normó iskolájában is volt egy-egy osztály, ahol találtak egy koronást, és a karantén mellett letesztelték az egész osztályt. Ennek megfelelően alakították ki a tanárok az idei tanrendet, hogy ha bármelyik diáknak vagy netalán az egész osztálynak otthon kell maradnia, akkor is tudják követni a tananyagot. Persze itt a norvégok könnyebb helyzetben vannak, mint otthon. Eleve az oktatáshoz már van egy jól kiépített digitális rendszer, amit a gyerekek az iskolától kapott iPad-del használnak. Emellett a tanárok pl. Panka iskolájában a honlapra is felteszik az egész heti tananyagot napokra lebontva, házi feladattal együtt. A Normóéknál meg beküldik az erre kialakított alkalmazásba. Ez azért jó, mert így nem jelentett semmilyen problémát, amikor Normó, meg aztán Panka is pár napot itthon volt betegen. Vagyis Panka még mindig itthon van, mert sztrájkolnak a buszsofőrök, és ezért az iskolabusz sem jár. Múlt héten szerda délután tudták meg a tanárok, hogy akkor addig is minden diák otthonról tanul, és minden probléma nélkül átálltak az itthoni oktatásra (vagy ahogy ők hívják hjemmeskole). Jövő héten meg már úgyis őszi szünet van egy hétig. Már alig várom, végre megint elutazunk és felfedezzük Norvégia nyugati partjait. 

A kép idén, az első iskolai napon készült:

A héten letesztelték Normót koronavírusra. Az egész úgy kezdődött, hogy szerdán este szólt, hogy fáj a torka, és hőemelkedése is volt. Másnap reggel felhívtam a dokit, aki mondta, hogy hívjam a “korona-vonalat”, mert le kell tesztelni, és ha rosszabbul érezné magát, akkor vigyem be a sürgősségire. Szóval felhívtam a községünkhöz tartozó központi vonalat, ahol felvették az adatokat, megkérdezték, hogy el tudom-e vinni a gyereket a tesztelő központhoz kocsival, és azt is meg kellett mondanom, hogy milyen típusú, színű autóval érkezünk. Reggel fél 9-kor beszéltem velük, és 10.30-ra kaptunk időpontot. Tőlünk 15 percre van a mintavételi hely, ahova kocsival odagurulsz, majd egy bodéban leveszik a mintát, miközben a kocsiban ülsz, és utána kigurulsz, és mehetsz is haza. Másnap reggel már fent is volt az eredmény a neten, hogy nem koronás. Az egész procedúra annyira könnyen és gyorsan ment. A szkafanderben öltözött UFÓ bácsi végig nagyon kedves, nyugodt és mosolygós volt. (Még maszkon keresztül is látszott, hogy mosolyog.)Közben aznap este kiderült, hogy Panka évfolyamában az egyik osztály karanténba került, egy koronás gyerek miatt, illetve Normó sulijában is karanténban van egy hetedikes osztály. Szóval, lassan-lassan de a vírus közelít.  

Az az érzésem, hogy itt a járványügyi védekezés a svéd és a magyar között van valahol. Dolgozz otthonról, de ha szeretnél bemehetsz a munkahelyedre. Iskolák, óvodák nyitva április vége óta. Tartsál másfél méter távolságot, és ahol ez nem megy ajánlott a szájmaszk. Egyenlőre ajánlott és nem kötelező. De abból kiindulva, amit más szülőktől, illetve Panka a gyerekektől hallott, ha kell, akkor szó nélkül fogják hordani. Nekem a norvég modell jött be igazán. Vannak korlátok, de mégsem vagy még annyira bekorlátozva. Ha karanténban kell lenned, kimehetsz az utcára, de kerülnöd kell az embereket. Nem ragasztanak piros cetlit az ajtódra, hogy karanténban vagy. Valahogy jobban megbíznak az emberekben, még ha kivételek itt is vannak, de összességében a többség betartja a kéréseket. Idáig összesen 265 ember halt meg Norvégiában a vírus miatt, míg a svédeknél ez a szám 5800 ember. Ez azért elég nagy különbség. Majd meglátjuk, mit hoz az ősz, és a tél. Addig is mindenki vigyázzon magára! 

A lenti kép a mintavételi helynél készült!

Lassan már 2 hete, hogy itt ismét becsengettek, és a gyerekeknek elkezdődött egy újabb tanév. Normóéknál a suliban maradtak a májusi szabályok, miszerint mindenki csak a saját osztálytársaival lehet, és az udvaron is az osztályuknak kijelölt helyen játszhatnak.

Két hete hétvégén pedig ismét elutazott az osztály kenutúrára, amit az egyik apuka szervezett meg. Ez egy iskolán kívüli tevékenység,  és a tanárok ezen nem vesznek részt. Ennek amúgy itt már hagyománya van, hogy az osztály, és a gyerekek apukái együtt eltöltenek egy hétvégét. Egy nagy tavon kenuznak, majd kikötnek egy szigeten, ahol mindenki sátra ver, együtt grilleznek, a gyerekek meg kint vannak a természetben. Telefont a gyerekek nem vihetnek magukkal, így tényleg  egymással játszanak. 🙂  

Panka idén iskolabusszal jár suliba, tőlünk kb 6 km-re lévő településre, mivel az iskolájukat átépítik, illetve kibővítik. Az a  terv, hogy 2021-re már végeznek az építkezéssel. Náluk is elvileg az a szabály, hogy csak a saját osztályukkal lehetnek együtt, de Panka elmondásából nekem úgy tűnik, hogy a megállóban és az iskolabuszon azért van egy kis keveredés. 🙂

 Közben az edzések is bekerültek ismét a hétköznapjainkban. Normó focira jár, és nemsokára parkour-ra, Pankának maradt a szinkronúszás, Jana kicsbox-szol, én tornázok.

Janával mi még nagyrészt itthonról dolgozunk. Neki max hetente 1szer vagy 2szer kell bejárnia. Nekem meg nem igazán kell, csak ha valami mentális bajom lenne abból, hogy itthon kell lennem. De egyelőre még tök normálisnak tűnök, mert itthon még senki nem akarta, hogy bemenjek dolgozni. 🙂

Úgy általánosságban a kézfertőtlenítés, távolságtartás persze még mindig megvan. Arcmaszk egyelőre még mindig nem kell, bár most már az oslói buszokon ki van írva, hogy ajánlott hordani, de nem igazán láttunk még senkin. Igaz a buszok sem voltak tömve. Mindenesetre mi fel vagyunk készülve, mert otthonról hoztunk magunkkal egy pár maszkot.

Nem olyan rég még tavasszal ezen tanakodtunk, hogy mikor tudunk ismét haza utazni, majd két héttel ezelőtt álltam otthon a konyhámban, amikor a Normó odajött hozzám, és ezt ugyanezt kérdezte tőlem. “Mikor megyünk haza?”. Érdekes egy szitu volt, hogy miközben otthon vagyunk a házunkban Normó lassan már menne haza, vissza Norvégiába. Hiányoztak a barátai…, és nem örült neki, amikor pár nappal el kellett halasztani az indulást, mert a burkoló nem végzett időben a zuhanyzó felújításával. 

Idén nem voltunk sehol nyaralni. A nyaralás az volt, hogy szerencsésnek éreztük magunkat, hogy koronavírus okozta felfordult világban haza tudtunk utazni. Ismét összejött a nagycsalád, szülők, tesvérek, unokatestvérek… , és persze a haverokkal, volt kollégákkal való találkozás sem maradt el. Próbáltunk ismét besűríteni mindent 6 hétbe, de még így is előfordult, hogy nem mindenkivel jött össze találka, hiába volt betervezve. Persze innen Norvégiából sokszor olyan egyszerűnek tűnik megszervezni mindent, meg majd “persze találkozunk” mondatok is olyan könnyen jönnek, aztán hazaérünk, és elkezdődik a pörgés, ügyintézés, és a napok hirtelen elkezdenek gyorsan peregni, és mire észbe kapunk már azt tervezzük, hogy mikor pakolunk, és jövünk ismét vissza. 

Idén azért a haza út előtti napok kicsit izgalmasra sikeredtek. 3 nappal indulás előtt kiderült, hogy Norvégia pirosba fogja rakni Svájcot és miután Zürichben kellett volna átszállnunk ez nekünk 10 nap karantént jelentett volna. Gyorsan kellett cselekedni, és végül egy kis ráfizetéssel közvetlen járattal repültünk haza. 

Jó volt otthon lenni 6 hétig, és utána ismét jó volt haza érkezni. De valahogy az idei hazautazás más volt, mint szokott lenni. Miközben mindenkitől köszöntünk el folyamatosan az járt a fejemben, hogy vajon milyen lesz az idei karácsony? Lesz-e lehetőségünk ismét haza jönni, vagy a vírushelyzet borítani fog mindent? 

Túl vagyunk egy több hónapos, őrült tavaszon. Amikor eldöntöttük, hogy Jana elfogadja az ajánlatot és kiköltözünk, végig vettünk mindent, hogy mire számíthatunk, ha külföldön fogunk élni. Persze a koronavírus nem volt közte. Sőt, ha akkor valaki megkérdezte volna tőlem, hogy mit csinálok akkor, ha egy vírus miatt lezárják a határokat, tuti tök hülyének néztem volna. Aztán megtörtént az, hogy tavasszal törölték a járatunkat, bezárkoztak az országok és mi úgy ragadtunk kint, hogy azt sem tudtuk mikor fogunk újból hazajönni. 

Mindeközben próbáltunk berendezkedni az új hétköznapokra. Otthoni munka, otthoni tanulás. Hétvégenként eljártunk kirándulni az erdőbe, vagy csak leugrottunk a tengerpartra. Szerencsére a hűvösebb norvég időjárás a szebb arcát mutatta, és több volt a napsütés, mint az eső. Teltek a napok, a hetek, és egyszer  csak azon kaptam meg, hogy csekkolom a lehetőségeket, hogy miként jöhetünk haza a nyáron. Még csak akkor kezdték meg lassan a lazításokat, de akkor már ott volt a remény, hogy jöhetünk. Janával addigra elég hamar eldöntöttük, hogy ha lehet jövünk. Nem csak azért, mert hiányoztak az itthoniak, de fel kell készülnünk arra a lehetőségre, hogy ismét határokat fognak lezárni, és ki tudja mikor tudunk majd újból jönni. 

Szóval most itthon vagyunk még egy jó pár hétig, aztán ki tudja mit hoz a jövő. Hosszú távra már nem igazán tervezek, mert az utóbbi időben olyan dolgokkal szembesültünk, amik nem voltak benne a tervben.

Jövő héten lesz már két hónapja, hogy itthon éljük meg a hétköznapjainkat. A korábbi megszokott életünkre már csak a google naptár emlékeztet, amikor feldobja, hogy most kellene indulni, hogy vigyem a Pankát edzésre, vagy a Norbit. Hihetetlen, hogy ilyen rövid idő alatt mennyire hozzá szoktunk a másfajta hétköznapokhoz. Emlékszem, amikor még az első napokban kezdtünk itthonról dolgozni, a gyerekek meg tanulni. Egyedül Panka maradt a szobájában, Janával és Normóval itt ültünk együtt a nagyszobában az étkezőasztalnál. Aztán, ahogy teltek a napok Jana beköltözött a hálószobába, Normó meg bevonult a saját szobájába tanulni. Kialakult az új napirendünk, reggeli, tanulás, munka, közös ebéd, séta, edzés, tengerparton napozás stb. Több időt töltüttünk együtt, mint valaha. Közben az otthoniakkal is szorosabban tartottuk a kapcsolatot. Túl voltunk egy közös virtuális, valós húsvéton, és egy kissé rendhagyó családi ebéd és vacsorán, ahova mindenki  messengeren/whatsup-on jelentkezett be. A régi megszokott életünk, nekem már egyre távolabbinak tűnt. 

Aztán a héten  tartottak egy sajtótájékoztatót, ahol lazításokat jelentettek be.A mi életünkben ez azt jelenti, hogy jövő héttől a gyerekeknek ismét kezdődik az iskola. Igaz egyenlőre még egy fajta hibrid oktatásban vesznek részt. Az otthontanulást kombinálják a bejárással. Pankáéknál például két csoporta lett felosztva az osztály, és amikor az egyik fele bent van a suliban, a másik fele otthonról tanul. Ezenkívül kell, hogy legyen náluk az iskolában kézfertőtlenítő, és az asztalt is mindig le kell törölniük maguk után. Maszkot, gumikesztyűt nem kell hordaniuk, meg amúgy sem kell itt senkinek. Mi még egyenlőre itthonról dolgozunk, bár már kaptunk értesítést arról, hogy nemsokára lassan vissza lehet térni az irodába, de csak akkor, ha nem tömegközlekedéssel jövünk dolgozni. Én egyenlőre még maradnék itthon, amíg csak lehet, pláne, hogy a gyerekek sem lesznek mindig iskolában. Aztán kb 5-6 hét és kezdődik nekik a nyári szünet. Nyaralásra, utazásra még gondolni sem tudok, tervezni meg szerintem felesleges. Majd úgyis mindent a kialakult járványhelyzet fog eldönteni. 

Már 2 napja otthon kéne lennünk. Elvileg a mai napra az volt a terv, hogy elugrunk az Aqua Worldbe, mert Normó ezt kérte a szülinapjára. Nekem tegnap óta a hajam ismét a megszokott módon lenne belőve, miután előző nap Timi formára nyírta, és befestette. Túl lennénk egy családi ebéden anyósomékkal, és egy közös vacsorán anyuval, és Laurával. Készülnénk a hétvégére,amikor is összejövünk tesomékkal, és vasárnap Andrisékkal… és még sorolhatnám, mennyi mindent terveztünk a húsvétra. Aztán jött a virus, jött a karantén, és úgy tűnik ezt a húsvétot senki nem fogja elfelejteni. Ez lesz az első olyan ünnep, amikor a családok nem jönnek össze, és mindenki magában fog ünnepelni. Tudom, hogy egyszer ennek vége lesz, de, ahogy mindenki másban is ott van a kérdés, úgy bennem is megfogalmazódik, hogy vajon mikor lesz ez? Egyenlőre itt a norvégoknál úgy tűnik idáig sikerült a vírust kordában tartani. A napi 250 megbetegedés lecsökkent kb 150-re. Maszkot, kesztyűt senkin nem látok itt a mi környékünkön. Boltok, plázák nyitva vannak, de a fodrászok, kozmetikusok zárva.  Több, mint 3 hete a gyerekek otthon vannak, és aki teheti home-officeból dolgozik. Április 20-tól ezen fognak lazítani. Kinyitnak ismét az ovik, és az általános iskolák alsó tagozata. Ezzel elsősorban azoknak a kisgyermekes családoknak fognak segíteni, akiknek a szülei otthonról dolgoznának, csak nem mindig tudnak a kicsik mellett. Panka és Normó korosztálya április végéig még biztosan otthonról fog tanulni, utána majd meglátjuk mi lesz. 

Ez most egy ilyen év, amikor felesleges bármit is előre tervezni. Videóhívásban tartjuk a kapcsolatot a családunkkal, a barátainkkal és nagyon remélem, hogy a közeljövőben végre eljön az az idő, amikor ismét megölelhetjük őket. Addig is kitartást mindenkinek! Majd egyszer ez is elmúlik…

Túl vagyunk egy újabb dolgos, tanulós héten. Elég hamar átálltunk erre az új rendszerre, és közben magunkban reménykedünk, hogy egyszer ennek is vége lesz, és minden visszatér a régi kerékvágásba. Független attól, hogy bennünk van a félelem, hogy az otthoniak közül senki ne betegedjen le, és fáj annak a gondolata, hogy ki tudja mikor fogunk újból találkozni, próbálom ebből a helyzetből azért meglátni a jót is. Mióta 3 hete össze vagyunk zárva együtt ebédelünk, délután munka után vagy elmegyünk kirándulni, vagy éppen együtt edzünk. Jó érzés, amikor felpillantok a laptopom mögül, és összevigyorgunk a Janával, vagy amikor valamelyik gyerek csak odajön hozzánk és átölel. 

Az is jól esett, amikor Janára ráírt egy volt kollégája, hogy mi újság van velünk, vagy amikor a szomszéd néni becsöngetett, mert szerette volna tudni, hogy jól vagyunk-e. Mondtam neki, hogy szóljanak, ha bármiben kellene segiteni, és Ő is mondta, hogy ez ránk is vonatkozik. Jó tudni, hogy nem vagyunk itt már teljesen egyedül. 

Ha jól tudom jövő héten döntik majd el, hogy húsvét után ismét kinyitnak-e az iskolák vagy sem. Egyenlőre a gyerekeknek most egy hétig szünet lesz, Jana is szabin van ebben az időben, én pedig dolgozok, mert rengeteg munkánk van a kialakult helyzet miatt. Szerencsénkre az időjárás is nekünk kedvez. Eddig szinte minden nap sütött a nap, és most már este 8-ig világos van. Szóval majd tervezhetjük az újabb kirándulást valamelyik félszigetre, vagy erdőbe húsvétkor.

Addig is mindenki vigyázzon magára! Puszi