Túl vagyunk egy újabb itthoni munkás és tanulós héten, és most már hivatalos, hogy minimum húsvétig ez az állapot fog fennállni. A héten döntöttek és jelentették be ugyanis, hogy továbbra is mindenki érdeke, hogy otthon maradjon. Emellett előkerült itt egy másik kardinális kérdés is, hogy az emberek elutazhatnak-e a nyaralójukba, legalább húsvétkor. Itt a húsvét egy 5 napos ünnep, és annak már hagyománya van, hogy a norvégok felkerekednek és elutaznak a hytte-be, ott töltik az ünnepeket, síelnek még egy utolsót mielőtt vége van a szezonnak. Sokan szerették volna, ha legalább ezen az intézkedésen lazítanak, de a Miniszterelnök asszony világosan fogalmazott, hogy akik ezt szeretnék, vegyenek kártyát, üljenek be a nagyszobába otthon, és képzeljék azt, hogy a nyaralóban vannak. A válasz továbbra is az, hogy mindenki maradjon a lakhelyén. Kijárási tilalom továbbra sincs, de kint az utcán az embereknek 2 méteres távolságot kell tartani, és úgy tűnik, hogy be is tartják. Nem egyszer láttunk embereket úgy beszélgetni, hogy közben megtartották a kért távolságot. Egyenlőre mindenki kivár, miközben borzadva olvassuk a híreket, hogy most már egyre több országban ugrott meg a betegek száma. Itt a mai napig 85136 embert teszteltek, 4102 fertőzött van és sajnos 22-en meghaltak. Egyenlőre a kórházak nincsenek még telítve szerencsére. Jó lenne ha ez így is maradna…

Mi pedig addig is alkalmazkodunk ehhez az új élethez. Hétköznap tanulás, edzés…,hétvégén túrázás…, ebből áll most az életünk. Ennyi. Ennél előrébb nem tudok, és nem is akarok most egyenlőre tervezni. Persze fáj, hogy nem tudunk húsvétkor hazajönni, jó lett volna, ha ismét együtt van a család…, de most az a lényeg, hogy legyünk túl  ezen az időszakon minden nagyobb megbetegedés nélkül. Addig is tartjuk a kapcsolatot az otthoniakkal messengeren, whatsup-on… Hiányoztok…

Azt hiszem ezt a posztot több embert fog érdekelni, pláne, hogy otthon is bezártak az iskolák múlt héten, és nap, mint nap olvastam a neten, hogyan próbáltak otthon a tanárok az új helyzetben helyt állni. Itt valamivel könnyebb dolguk van a tanároknak, mert eleve az oktatás, a házi feladatok ellenőrzése részben digitálisan történik. Nem biztos, hogy ez Norvégia minden területén igy van, de itt a mi környékünkön, eleve minden gyereknek van egy iPadje, amit az iskolától kapott. Azon vannak különböző iskolai applikációk, amin keresztül a gyerekek beküldik a házi feladatot, és a tanárok is ezen keresztül adnak visszajelzést. Erről bővebben már írtam egy bejegyzést, aki akarja visszaolvashatja.  A lényeg, hogy részben ezeket az applikációkat használva oktatnak most a tanárok.

Persze azért van különbség az általános iskola és az alsó középiskola között. Ezzel kapcsolatban ki is faggattam a két gyereket:

Hogyan kapjátok meg a tananyagot?

Norbi: A showbie-ba küldi be minden reggel az ofő a tananyagot, amit aznapra kell megcsinálni.

Panka: Az iskola honlapjára van feltéve az egész heti anyag, de ettől függetlenül minden nap el is küldik.

Van valami időkorlát, ami alatt végezni kell a feladatokkal?

Panka: Nekünk a feladatokat eleve az órarend alapján állítják össze. Annak megfelelően abban az időben azt a feladatot kell megcsinálnom, amikor épp az az órám lenne, és óra végén be kell küldenem az elkészült munkát.

Norbi: Mi nem tartjuk az órarendet. Minden nap van norvég, matek, környezetismeret óránk. Az angolt péntekig kellett megcsinálnunk, és napközben van tesi is. Kb minden nap fél 2-ig kell tanulnunk, úgy mint a suliban.

Hogyan próbálják most megtartani nálatok az osztályközösséget?

Panka: Az egyik tanárunk óráján például fel kellett hívni a padtársunkat videóhívásban és együtt kellett dolgoznunk. A hívásról képernyőfotót kellett csinálnunk és azt kellett beküldeni a tanárnak. Másik alkalommal, meg megkért a tanár mindenkit, hogy küldjön magáról egy képet, illetve van egy közös chat ablakunk, amin keresztül tudunk beszélgetni.

Norbi: Nekünk is van egy közös chat ablakunk, ahol minden reggel be kell köszönni, és ott szoktam beszélgetni a barátaimmal is, és oda küldtük be mindannyian, amikor origamit kellett csinálni. Így láttuk, ki mit csinált.

Nektek mik az előnyei és a hátrányai az itthoni tanulásnak?

Norbi: Az előnye az, hogy kevesebb a tanulni valónk, és a hátránya az, hogy nem találkozok a barátaimmal.

Panka: Tovább alhatok, itthoni ruhában lehetek, nincs házi feladat, és több idő van most magamra. A hátránya, nem találkozok a többiekkel, és nagyon egybefolynak a napok, mert nincsenek edzéseim. Az edzések nagyon hiányoznak. 

Köszönöm, hogy ismét válaszoltatok a kérdéseimre!

Szerencsére a gyerekek is ügyesen beálltak egy napi rutinra. Fél 8 körül kelnek, reggeli, öltözés, aztán amíg nem kezdődik az óra vagy olvasnak vagy az itthoni házi munkába segítenek be, mint pl összerámolni, ki- és bepakolni a mosogatógépbe. Délelőtt tanulnak, és odafigyelnek arra, hogy Janával tudjunk dolgozni. Megbeszéltük velük, hogy azzal, hogy most mindenki itthon van nagyon fontos, hogy még jobban odafigyeljünk egymásra, és arra, hogy mindenki kivegye a részét, hogy a lakásban továbbra is rend és tisztaság legyen. Egyenlőre működik a dolog, és szó nélkül segítenek szerencsére. Elvileg már csak jövő héten kellene itthon lenniük, de elnézve, ahogyan növekszik a betegek száma, nagyon csodálkoznék, ha ezt az időtartamot nem hosszabbítanák meg. 

Vasárnap délután van, ülök a kanapén a nagyszobában és azon gondolkodom, hogy 2 hete még naivan nem gondoltam volna, hogy már túl leszünk ilyenkor az első heti iskolai bezáráson. Érdekesen alakult át az életünk, és próbáltunk egy új fajta rutint bevezetni a mindennapjainkban. Általában 7 és fél 8 között kelünk, és legkésőbb 8-kor már “be is értünk a munkahelyünkre”, ami a mostani esetben az étkezőasztal a nagyszobában. Janával mi még szerencsések vagyunk, mert mind a ketten meg tudjuk oldani, hogy itthonról dolgozzunk. Emellett meg próbáljuk összehangolni, hogy kinek milyen megbeszélése van, mennyire fontos, mennyit kell beszélnie, mert ennek megfelelően olyankor az egyikünk átmegy egy másik szobába, hogy ne zavarja a másikat. Délben mindig együtt ebédel a család, aztán utána mindenki megy vissza a dolgára.

A gyerekek napirendjéről, és azt, hogy hogyan élik meg az itthoni tanulást majd lesz egy külön bejegyzés. 

Délután miután mindenki végzet, megyünk ki a szabadba. Vagy az erdőbe, vagy a tengerpartra vagy csak ki ide környékre.  Futunk, focizunk, kosárlabdázunk vagy csak sétálunk… Mindegy, csak lényeg, hogy levegőn legyünk, és átmozgassuk magunkat. Idáig az időjárás velünk volt, mert az elmúlt egy hétben végig sütött a nap, és 7-10 fok volt. Az utcán vagy a parkokban bicikliző, kocogó, sétáló családokat lehet látni. De szerencsére nincsenek tömegek, gondolom mások is kerülik az embereket, nem csak mi.  A bevásárlást pedig itthonról, online intézzük. Közben figyeljük a híreket, az ittenit és az otthonit is. Itt folyamatosan tájékoztatják a népet, hogy hol, mennyi megbetegedés van. 

Szóval akkor jöjjenek az adatok:

Idáig összesen több, mint 54000 embert teszteltek, és jelenleg 2200 fertőzött van, 173-an vannak kórházban, és sajnos heten elhunytak. Pontosan lehet tudni, hogy melyik régióban, mennyien betegek. Ez a folyamatos informálás ad egy fajta biztonság érzetett. Az idősekre itt is próbálnak vigyázni. Például itt a környéken létrehoztak egy facebook csoportot, ahova be lehet írni, akinek segítségre van szüksége, vagy aki segíteni tud. Az egyik élelmiszerlánc kiírta, hogy minden nap reggel 8 és 9 között a 65 év felettiek, és krónikus beteg vásárolhatnak. Emellett megkérték a lakosságot, hogy most ne menjek a hegyekbe a nyaralójukba, hanem maradjon mindenki a lakhelyén.  Akik nem tesznek ennek eleget, azokat akár 15.000 koronára (400.000 FT-ra) is megbüntethetik.
Néha olyan szürreális ez az egész ahogyan ülünk itthon, és már már azt várjuk, hogy vajon mikor jelentkeznek a betegség tünetei rajtunk. Pláne, amikor kapjuk a hírt, hogy a munkahelyünkön is volt, akin már kimutatták a koronát. 
Így állunk most egy hét után. Rep.jegyek törölve, maradunk itthon Norvégiában, és közben aggódunk az otthoniak miatt, hogy mindenki nagyobb megbetegedés nélkül átvészelje ezt az időszakot. 

Holnap lesz egy hete, hogy írtam ezzel kapcsolatban egy bejegyzést és 6 nap alatt itt nagyot fordult  világ. A 86 betegből lett 705, de gondolom mire páran ezt olvassák már addigra ez a szám még több lesz. A mi környékünkön ebből 54 fertőzött van idáig és Oslóban jelenleg 166. 

Én tegnap óta home office-ból dolgozok, Jana mától maradt itthon és az iskolák holnaptól zárva lesznek legalább 2 hétig. A gyerekek digitális oktatásban fognak részesülni addig is az iPadejükön keresztül. Minden edzőterem, uszoda, kocsma zárva lesz. Ma beugrottam a postára, ami egy élelmiszerbolt sarkában van. Na, most már láttam embereket megrakott bevásárlókocsikkal. Az online élelmiszer rendelés is kapósabb lett, mint úgy általában. Máskor elég volt egy nappal előtte rendelnem, ha szerettem volna árut, de most annyira megnövekedett a forgalom náluk, hogy most 4 napot kell várnom, mire átvehetem a rendelésem. Na, és persze egy csomó áru hiánycikk lett az online boltban, mint a rizs, virsli, betétek… stb. Szerencsére az otthoni felvásárlási pánik engem is megérintett itt Norvégiában és amikor még itt senki nem kezdett el bevásárolni, én már 2 hete neki álltam feltölteni az itthoni készleteket. Szóval, ami most az online boltban már hiánycikk, nálam van itthon azokból a cuccokból a  spájzban… és nem, nem miattam van hiánycikk… 🙂

Tegnap Jana a TV-ben hallotta, hogy itt hogyan is szűrik a potenciális betegeket. Szóval van egy központi szám, amit fel kell hívni, ha nem érzed jól magad, aztán megmondják, hogy kocsival melyik kórházba kell bemenned. Nyilván, ha nagyon rosszul érzed magad, akkor küldik a mentőt. Szóval a kórház parkolójában kell várnod a kocsiban, mire kimegy hozzád egy nővér, leveszi a mintát a szádból, orrodból, aztán mehetsz haza karanténba, majd értesítenek az eredményről. Önkéntesek visznek kaját, ha kell, és leteszik az ajtóban,  illetve akiktől mi is rendeljük az élelmiszert, lerakják a ház elé a rendelt árut, csak rendeléskor szólni kell nekik, hogy beteg vagy.
Így állunk most. Mi még nem pánikolunk. Persze mindenkinek fáj egy kicsit ez a helyzet. Pankának az, hogy elmarad a versenye, Janának és Norbinak az, hogy elmarad az edzése, nekem meg az, hogy Bogival nem tudunk most elutazni. Bár legalább nekem annyi szerencsém volt, hogy az utat el tudjuk halasztani júniusra. 🙂

Most egy kicsit többet lesz együtt a család, aminek én mindig örülök. Kíváncsi vagyok, hogy jövő héten milyen változásról fogok majd beszámolni. 

Gondoltam, írok egy bejegyzést arról, hogy idekint hogyan éljük meg a koronavírus körüli őrületet. Úgy tűnik, hogy a bejelentett számok alapján, egyenlőre Norvégia vezet 86 beteggel Magyarországgal szemben. 2 hete kiküldtek mindenkinek egy mailt, hogy mit csináljon, ha betegnek érzi magát, illetve, hogy mikor legyél otthon karanténban. A boltokat egyenlőre itt senki nem rohanta még meg.  Ebéd közben beszélgettem a kollégáimmal, hogy ők, mit gondolnak erről az egészről és mennyire félnek, de egyenlőre úgy tűnik, elég fegyelmezetten kezelik ezt az egész helyzetet. Azt mondták nem fognak bezárkózni, és, hogy továbbra is normálisan akarják élni az életüket. Szerintük felesleges előre parázni, mert nagy valószínűséggel úgyis el fogjuk kapni a vírust. Bent a munkahelyemen közben felszereltek több kézfertőtlenítőt, és felhívták a figyelmet a rendszeres kézmosás, és a zsebkendő használat fontosságára. Illetve folyamatosan értesítenek minket, hogy hova nem utazhatunk üzleti útra. 

Szóval hoztak egy-két biztonsági intézkedést, de egyenlőre mindenki nyugodt. Remélem áprilisra már valamennyire normalizálódni fog a helyzet, mert azt terveztük, hogy húsvétra haza jövünk. Addig is mindenki továbbra is mosson kezet. Erre vonatkozóan az alábbi táblát tették ki nálunk a cégnél. 

Eltelt egy hónap, és azon kaptam magam, hogy már milyen régóta nem adtunk hírt magunkról. Tavaly még hetente jelentkeztem, de akkor még annyira új volt minden, és sorozatban értek minket az újabbnál újabb élmények. Aztán elértünk oda, hogy most már itt is beállt az életünk egy megszokott menetrendbe. A gyerekek suliba járnak és múltkor azon nevetgéltek, hogy tavaly ilyenkor még milyen “bénán” tudtak norvégul. Most meg már Normó elkezdett a helyi könyvtárba járni, mert hetente elolvas egy könyvet norvégul. Panka pedig most éppen angolul olvass egy könyvet, amiről, majd angol órán fognak beszélgetni. Janával mi továbbra is gyűrjük a norvégot, és egyre többször kezdjük használni is. Még ha alapszinten is, de ez már így is hatalmas fejlődés tavalyhoz képest. A munkánk továbbra is jó, és legkésőbb délután 5-re már mindenki itthon van, bár én általában már 4 előtt haza érek. MIndenkinek megvan a saját kis sportos hobbija. Panka szinkronúszik, Norbi focizik, és a héten kezdte a Parkour-t, Jana kickbox-ra jár, én pedig hetente kétszer futok. Egy szóval megvagyunk, jól vagyunk, Jövő  héten pedig vendégeink lesznek, akikkel még sarkkörön túlra is eljutunk. 

Huh, jó régen nem írtam már, pedig annyiszor eszembe jutott, hogy ezt vagy azt majd mindenképp le fogom írni. Aztán persze ez elmaradt, és közben már én is elfelejtettem mit is akartam. Túl vagyunk egy intenzív karácsonyi két héten.

De jó volt újból otthon lenni, a házunkban lenni, a családdal és a barátokkal találkozni. Őszintén szólva először vegyes érzelmekkel pakoltam a bőröndöket, amikor készülődtünk haza Norvégiába. Aztán rá kellett jönnöm, hogy igazából nem is azzal van bajom, hogy vissza kell jönnünk, hanem ez egyúttal azt is jelenti, hogy vége van a szabinknak, és kezdődnek ismét a hétköznapok. Nem szabad azt összekevernünk, hogy amikor Magyarországra jövünk, akkor épp szabin vagyunk, és a hétköznapok pedig maradnak Norvégiára. Könnyű ilyenkor abba a hibába esni, hogy mindent egy rózsaszín szemüvegen keresztül nézünk, és azt az érzést kelti bennünk, hogy az élet itthon csupa móka és kacagás. Nem szabad elfelejteni azt amikor hazajövünk, hogy a “funpart” ilyenkor mindig Magyarországra esik, és a  “working part” pedig Norvégiára. Miután ezt sikerült magamban rendezni, visszatértünk a megszokott kerékvágásba, körülöttem is minden lenyugodott. Azért nincs okunk panaszra a hétköznapokra sem. A korábbi rohanás, napi stressz valahogy most már kimarad az életünkből. A magánélet és a munkahely ismét kiegyensúlyozott. Marad időm a családra, és magamra is. Ezt most nem szívesen adnám fel. Még akkor sem, ha olykor olykor azért csak megjelenik az a fránya honvágy.

Valamikor tavaly írtam egy bejegyzést a Norbival kapcsolatban, amit úgy kezdtem, hogy Norbi nem biztos, hogy örülni fog ennek a bejegyzésnek (igazából, csak annyit írtam róla, hogy milyen cuki volt). Most ugyanebben a helyzetben vagyok, csak most a Pankával kapcsolatban (és nagyon remélem, hogy nem akarja töröltetni velem ezt az írást.)
Szóval arról van szó, hogy eszméletlen büszkék vagyunk rá. Idén elkezdte az alsó középiskolát, ahol egyrészt már osztályozzák őket (ez nekünk nem volt új), másrészt új tantárgyak jelentek meg, mint a kémia, társadalomtudomány, nynorsk (igen, amúgy itt van egy másik norvég nyelv is). Emellett fel kellett vennie angolból a ritmust, olyan gyerekekkel, akik már első óta tanulják a nyelvet, és igazából Ő csak tavaly óta foglalkozik vele komolyabban.
Mi pedig Janával csak kapkodjuk a fejünket, mert folyamatosan hozza haza a jobbnál jobb jegyeket, miközben hetente négyszer jár edzésre is. Mindezek mellett meg utálja, amikor a nagyszülőknek dicsekszek vele, mert szerinte ez a természetes, és ez a dolga. Pont ezért nem is akarta, hogy írjak a tanulmányairól egy külön bejegyzést. De én már csak ilyen vagyok (bocsi Panka ez van, ezt dobta a gép :-)) , jó érzés megosztani másokkal, hogy milyen ügyes.  
Múltkor hazahozta az 5-ös kémia! dolgozatát, és kérdezte, hogy meg akarom-e nézni. Mondom, persze, de úgysem fogom érteni. Erre visszakérdezett, hogy mit a norvégot vagy a kémiát. 🙂 Hahahaha! Nagyon vicces! 🙂  

Ui. Ha valakinek hiányérzete támadna, hogy a Normó iskolai tanulmányairól nem írtam, akkor csak annyit, hogy Ő is a jó tanulók között van, és könnyen veszi az akadályokat. Karácsonykor majd szerepelni fog az iskolai ünnepségen is, amit angolul adnak elő, és igen rá is rettentő büszkék vagyunk. 

A lenti kép egy lesifotó, ahogy épp a konyhában tanult miközben főztem. 🙂

Panka múltkor javasolta, hogy írjak már egy külön blogbejegyzést arról, hogy mi a különbség az otthoni és az itteni iskola között, mert külön bejegyzésekben itt-ott már tettem említést róla, na de most megpróbálom pontokba szedni:

1. A tanítás itt később kezdődik 8.30-kor, és a Panka korosztályának pedig 8.50-kor.
2. Általános iskolában 1-7-ig osztályig nem kapnak sem osztályzatot, sem bizonyítványt. Ha valakinek gondja van a tanulással, akkor majd külön tanár foglalkozik vele.
3. Nem tudják egymásról a diákok, hogy ki milyen tanuló, és később is, amikor már kapnak jegyet, nagyon diszkréten kezelik. Ezt mondjuk otthon is átvehetnék, hogy legalább az évvégi bizonyítvány osztáskor ne legyenek plusz megjegyzések, hogy kinek, hogy sikerült az adott év. 
4. A fogadóórán nem csak a szülő és a tanár van bent, hanem részt vesz a gyerek is. Elsősorban tőle szeretnék tudni, hogy hogyan érzi magát az iskolában, hol látja a nehézségeit, miben kell fejlődnie. Közösen meghatároznak célokat a következő fogadóóráig. Illetve a tanár is elmondja, és megbeszéli a szülőkkel, hogy Ő, hogy látja a diákot. Ezt nagyon jónak tartom, hogy a gyerek is ott van az ilyen megbeszéléseken, és abszolút egyenrangú partnerként van kezelve.
5. Az év elején tolltartón, táskán és uzsonnás dobozon kívül max könyvkötőt kellett venni, az összes többi cuccot (füzetet, könyveket az előző évfolyamtól) megkapják a suliban.
6. A házi feladatot a hét elején megkapják, és kb 4 napjuk van arra, hogy megcsinálják. Magyarul maguknak osztják be az időt rá. (persze mi szülők figyelünk arra, hogy elkészüljön)
7. Kapnak iPadet az iskolai tanévre. Ha papíron kell elkészíteni a házi feladatot, akkor le kell fényképezni az iPaddel, és a Showbie nevü alkalmazásba be kell küldeni. Ezen az alkalmazáson keresztül a  tanár is szokott üzenni a diáknak (pl. a köv. alkalommal ne hagyd otthon a tornazsákod – amit persze anya reggel kikészített khm.) Ezeket az üzeneteket a szülő is rögtön láthatja a telefonján, és bizonyos esetekben emiatt napközben a munkahelyén felmegy a vérnyomása.
8. Minden héten, legkésőbb vasárnap a tanár beküldi a Showbie alkalmazásba, a következő heti tantervet,illetve a házi feladatot, tantárgyakra lebontva. Így mindig tudjuk, hogy pontosan mit fognak tanulni.
9. Apropó tantárgy: Általánosban a főtantárgyak: matek, norvég és angol. Van valami természetismeret órájuk is, de igazából ezt a 3 fő tárgyat tanulják. A többit (társadalom tudomány, kémia stb.) majd az alsó középiskolában fogják tanulni, ahol már jegyet is kapnak.  
10. Nem kapnak meleg ételt a suliban. Azt eszik, amit otthonról hoztak. Mondjuk ennek a norvég szülők sem örülnek neki annyira, illetve itt nagyon sokan napközben a munkahelyükön is hideget esznek, mert náluk este a vacsora a főétkezés.
11. Több napos kirándulásra az osztálynak meg kell keresnie rá a pénzt. Pl. sütiket árulnak vagy ilyesmi. 
12. A szülők csoportokra vannak osztva, és az adott tanévben a szülői munkaközösségis (akit évente mindig más és más, hogy ne csak 2 szülő szívjon egész végig) meghatározza, hogy melyik csoportnak melyik ünnepet kell megszerveznie a gyerekek számára. Nekünk idén a Halloween jutott, tavaly az évzárós buli csoportba kerültünk. De vannak akiknek az osztály karácsonyt vagy a húsvétot kell szerveznie. A tanárnak ilyenkor nincs is nagyon dolga. Gondolom ez otthon is könnyebbség lenne.
13. Amit a gyerekeimen látok, hogy itt nem stresszelnek igazából a suli miatt, és a gyakori hasfájások is eltűntek.

• Panka kiegészítése bejegyzésemhez (“mert anya főleg Norbi sulijáról írt”)

3.  A tanárok tényleg diszkréten kezelik a jegyeket, de a diákok azért elmondják egymás között, hogy nekik, hogy sikerült. De ebből még nem vonják le azt a következtetést, hogy ki milyen tanuló.

7. Ez a pont nálam nem igaz. Nálunk a füzetbe kell megcsinálni a házit és azt le kell adni a tanárnak. De itt is van rá több napunk, hogy elkészítsük.

8.Mi már nem használjuk annyira a Showbie-t, és anyáéknak már nincs is hozzáférése az én oldalamhoz. Nálunk az itslearning alkalmazás van. Oda küldi be a tanár a házi feladatot, és ott lehet látni, a jegyeimet, illetve a tanár hozzászólásait a dolgozataimról.

és, ha már lassan itt van a tél, kezdődik ismét, hogy kevesebb a nappali fény. A múlt heti óraátállítás jól jött, mert reggelente 8 óra előtt még korom sötét volt. Szerencsére ezt most az őszi időszámítás megoldotta pár hétig, aztán majd valamikor november vége felé sötétben fogunk járni dolgozni és a gyerekek iskolába. Megígértem nekik, hogy majd kapnak fejlámpát, mert itt ez úgyis egy megszokott dolog, hogy vannak, akik így közlekednek, vagy sportolnak délután, sötétedés után. 
Elvileg vasárnaptól pedig már havazást jósolnak. Az utakon már lehet látni egy csomó norvégot sírollerezni, ami a sífutás havon nélküli változata. Kérdeztem az egyik kollégámat, hogy szerinte milyen lesz az idei tél, mit hallott esetleg. A válasz nem lesz annyira hideg, de nagyon sok hó lesz. Még nem döntöttem el, hogy örüljek-e neki, bár a havat még mindig jobban szeretjük, mint az esőt.