Több mint egy hónapja, hogy becsöngettek, és ismét elkezdtünk egy új tanévet. Persze tudjuk, hogy az idei egy kicsit más lesz, mint a megszokott. Kezdjük azzal, hogy, ha a gyerek egy kicsit náthás, vagy fáj a torka nem mehet suliba. Ez azt jelenti, hogy nagyjából mindig lesz egy-két gyerek, aki hiányozni fog az oktatásról. Emellett az is előfordulhat, hogy, ha az osztályból az egyik diák vagy valamelyik tanár pozitív koronatesztet produkál, akkor az egész osztály 10 napra karanténba kerül. Panka és Normó iskolájában is volt egy-egy osztály, ahol találtak egy koronást, és a karantén mellett letesztelték az egész osztályt. Ennek megfelelően alakították ki a tanárok az idei tanrendet, hogy ha bármelyik diáknak vagy netalán az egész osztálynak otthon kell maradnia, akkor is tudják követni a tananyagot. Persze itt a norvégok könnyebb helyzetben vannak, mint otthon. Eleve az oktatáshoz már van egy jól kiépített digitális rendszer, amit a gyerekek az iskolától kapott iPad-del használnak. Emellett a tanárok pl. Panka iskolájában a honlapra is felteszik az egész heti tananyagot napokra lebontva, házi feladattal együtt. A Normóéknál meg beküldik az erre kialakított alkalmazásba. Ez azért jó, mert így nem jelentett semmilyen problémát, amikor Normó, meg aztán Panka is pár napot itthon volt betegen. Vagyis Panka még mindig itthon van, mert sztrájkolnak a buszsofőrök, és ezért az iskolabusz sem jár. Múlt héten szerda délután tudták meg a tanárok, hogy akkor addig is minden diák otthonról tanul, és minden probléma nélkül átálltak az itthoni oktatásra (vagy ahogy ők hívják hjemmeskole). Jövő héten meg már úgyis őszi szünet van egy hétig. Már alig várom, végre megint elutazunk és felfedezzük Norvégia nyugati partjait. 

A kép idén, az első iskolai napon készült:

A héten letesztelték Normót koronavírusra. Az egész úgy kezdődött, hogy szerdán este szólt, hogy fáj a torka, és hőemelkedése is volt. Másnap reggel felhívtam a dokit, aki mondta, hogy hívjam a “korona-vonalat”, mert le kell tesztelni, és ha rosszabbul érezné magát, akkor vigyem be a sürgősségire. Szóval felhívtam a községünkhöz tartozó központi vonalat, ahol felvették az adatokat, megkérdezték, hogy el tudom-e vinni a gyereket a tesztelő központhoz kocsival, és azt is meg kellett mondanom, hogy milyen típusú, színű autóval érkezünk. Reggel fél 9-kor beszéltem velük, és 10.30-ra kaptunk időpontot. Tőlünk 15 percre van a mintavételi hely, ahova kocsival odagurulsz, majd egy bodéban leveszik a mintát, miközben a kocsiban ülsz, és utána kigurulsz, és mehetsz is haza. Másnap reggel már fent is volt az eredmény a neten, hogy nem koronás. Az egész procedúra annyira könnyen és gyorsan ment. A szkafanderben öltözött UFÓ bácsi végig nagyon kedves, nyugodt és mosolygós volt. (Még maszkon keresztül is látszott, hogy mosolyog.)Közben aznap este kiderült, hogy Panka évfolyamában az egyik osztály karanténba került, egy koronás gyerek miatt, illetve Normó sulijában is karanténban van egy hetedikes osztály. Szóval, lassan-lassan de a vírus közelít.  

Az az érzésem, hogy itt a járványügyi védekezés a svéd és a magyar között van valahol. Dolgozz otthonról, de ha szeretnél bemehetsz a munkahelyedre. Iskolák, óvodák nyitva április vége óta. Tartsál másfél méter távolságot, és ahol ez nem megy ajánlott a szájmaszk. Egyenlőre ajánlott és nem kötelező. De abból kiindulva, amit más szülőktől, illetve Panka a gyerekektől hallott, ha kell, akkor szó nélkül fogják hordani. Nekem a norvég modell jött be igazán. Vannak korlátok, de mégsem vagy még annyira bekorlátozva. Ha karanténban kell lenned, kimehetsz az utcára, de kerülnöd kell az embereket. Nem ragasztanak piros cetlit az ajtódra, hogy karanténban vagy. Valahogy jobban megbíznak az emberekben, még ha kivételek itt is vannak, de összességében a többség betartja a kéréseket. Idáig összesen 265 ember halt meg Norvégiában a vírus miatt, míg a svédeknél ez a szám 5800 ember. Ez azért elég nagy különbség. Majd meglátjuk, mit hoz az ősz, és a tél. Addig is mindenki vigyázzon magára! 

A lenti kép a mintavételi helynél készült!

Lassan már 2 hete, hogy itt ismét becsengettek, és a gyerekeknek elkezdődött egy újabb tanév. Normóéknál a suliban maradtak a májusi szabályok, miszerint mindenki csak a saját osztálytársaival lehet, és az udvaron is az osztályuknak kijelölt helyen játszhatnak.

Két hete hétvégén pedig ismét elutazott az osztály kenutúrára, amit az egyik apuka szervezett meg. Ez egy iskolán kívüli tevékenység,  és a tanárok ezen nem vesznek részt. Ennek amúgy itt már hagyománya van, hogy az osztály, és a gyerekek apukái együtt eltöltenek egy hétvégét. Egy nagy tavon kenuznak, majd kikötnek egy szigeten, ahol mindenki sátra ver, együtt grilleznek, a gyerekek meg kint vannak a természetben. Telefont a gyerekek nem vihetnek magukkal, így tényleg  egymással játszanak. 🙂  

Panka idén iskolabusszal jár suliba, tőlünk kb 6 km-re lévő településre, mivel az iskolájukat átépítik, illetve kibővítik. Az a  terv, hogy 2021-re már végeznek az építkezéssel. Náluk is elvileg az a szabály, hogy csak a saját osztályukkal lehetnek együtt, de Panka elmondásából nekem úgy tűnik, hogy a megállóban és az iskolabuszon azért van egy kis keveredés. 🙂

 Közben az edzések is bekerültek ismét a hétköznapjainkban. Normó focira jár, és nemsokára parkour-ra, Pankának maradt a szinkronúszás, Jana kicsbox-szol, én tornázok.

Janával mi még nagyrészt itthonról dolgozunk. Neki max hetente 1szer vagy 2szer kell bejárnia. Nekem meg nem igazán kell, csak ha valami mentális bajom lenne abból, hogy itthon kell lennem. De egyelőre még tök normálisnak tűnök, mert itthon még senki nem akarta, hogy bemenjek dolgozni. 🙂

Úgy általánosságban a kézfertőtlenítés, távolságtartás persze még mindig megvan. Arcmaszk egyelőre még mindig nem kell, bár most már az oslói buszokon ki van írva, hogy ajánlott hordani, de nem igazán láttunk még senkin. Igaz a buszok sem voltak tömve. Mindenesetre mi fel vagyunk készülve, mert otthonról hoztunk magunkkal egy pár maszkot.

Nem olyan rég még tavasszal ezen tanakodtunk, hogy mikor tudunk ismét haza utazni, majd két héttel ezelőtt álltam otthon a konyhámban, amikor a Normó odajött hozzám, és ezt ugyanezt kérdezte tőlem. “Mikor megyünk haza?”. Érdekes egy szitu volt, hogy miközben otthon vagyunk a házunkban Normó lassan már menne haza, vissza Norvégiába. Hiányoztak a barátai…, és nem örült neki, amikor pár nappal el kellett halasztani az indulást, mert a burkoló nem végzett időben a zuhanyzó felújításával. 

Idén nem voltunk sehol nyaralni. A nyaralás az volt, hogy szerencsésnek éreztük magunkat, hogy koronavírus okozta felfordult világban haza tudtunk utazni. Ismét összejött a nagycsalád, szülők, tesvérek, unokatestvérek… , és persze a haverokkal, volt kollégákkal való találkozás sem maradt el. Próbáltunk ismét besűríteni mindent 6 hétbe, de még így is előfordult, hogy nem mindenkivel jött össze találka, hiába volt betervezve. Persze innen Norvégiából sokszor olyan egyszerűnek tűnik megszervezni mindent, meg majd “persze találkozunk” mondatok is olyan könnyen jönnek, aztán hazaérünk, és elkezdődik a pörgés, ügyintézés, és a napok hirtelen elkezdenek gyorsan peregni, és mire észbe kapunk már azt tervezzük, hogy mikor pakolunk, és jövünk ismét vissza. 

Idén azért a haza út előtti napok kicsit izgalmasra sikeredtek. 3 nappal indulás előtt kiderült, hogy Norvégia pirosba fogja rakni Svájcot és miután Zürichben kellett volna átszállnunk ez nekünk 10 nap karantént jelentett volna. Gyorsan kellett cselekedni, és végül egy kis ráfizetéssel közvetlen járattal repültünk haza. 

Jó volt otthon lenni 6 hétig, és utána ismét jó volt haza érkezni. De valahogy az idei hazautazás más volt, mint szokott lenni. Miközben mindenkitől köszöntünk el folyamatosan az járt a fejemben, hogy vajon milyen lesz az idei karácsony? Lesz-e lehetőségünk ismét haza jönni, vagy a vírushelyzet borítani fog mindent? 

Túl vagyunk egy több hónapos, őrült tavaszon. Amikor eldöntöttük, hogy Jana elfogadja az ajánlatot és kiköltözünk, végig vettünk mindent, hogy mire számíthatunk, ha külföldön fogunk élni. Persze a koronavírus nem volt közte. Sőt, ha akkor valaki megkérdezte volna tőlem, hogy mit csinálok akkor, ha egy vírus miatt lezárják a határokat, tuti tök hülyének néztem volna. Aztán megtörtént az, hogy tavasszal törölték a járatunkat, bezárkoztak az országok és mi úgy ragadtunk kint, hogy azt sem tudtuk mikor fogunk újból hazajönni. 

Mindeközben próbáltunk berendezkedni az új hétköznapokra. Otthoni munka, otthoni tanulás. Hétvégenként eljártunk kirándulni az erdőbe, vagy csak leugrottunk a tengerpartra. Szerencsére a hűvösebb norvég időjárás a szebb arcát mutatta, és több volt a napsütés, mint az eső. Teltek a napok, a hetek, és egyszer  csak azon kaptam meg, hogy csekkolom a lehetőségeket, hogy miként jöhetünk haza a nyáron. Még csak akkor kezdték meg lassan a lazításokat, de akkor már ott volt a remény, hogy jöhetünk. Janával addigra elég hamar eldöntöttük, hogy ha lehet jövünk. Nem csak azért, mert hiányoztak az itthoniak, de fel kell készülnünk arra a lehetőségre, hogy ismét határokat fognak lezárni, és ki tudja mikor tudunk majd újból jönni. 

Szóval most itthon vagyunk még egy jó pár hétig, aztán ki tudja mit hoz a jövő. Hosszú távra már nem igazán tervezek, mert az utóbbi időben olyan dolgokkal szembesültünk, amik nem voltak benne a tervben.

Jövő héten lesz már két hónapja, hogy itthon éljük meg a hétköznapjainkat. A korábbi megszokott életünkre már csak a google naptár emlékeztet, amikor feldobja, hogy most kellene indulni, hogy vigyem a Pankát edzésre, vagy a Norbit. Hihetetlen, hogy ilyen rövid idő alatt mennyire hozzá szoktunk a másfajta hétköznapokhoz. Emlékszem, amikor még az első napokban kezdtünk itthonról dolgozni, a gyerekek meg tanulni. Egyedül Panka maradt a szobájában, Janával és Normóval itt ültünk együtt a nagyszobában az étkezőasztalnál. Aztán, ahogy teltek a napok Jana beköltözött a hálószobába, Normó meg bevonult a saját szobájába tanulni. Kialakult az új napirendünk, reggeli, tanulás, munka, közös ebéd, séta, edzés, tengerparton napozás stb. Több időt töltüttünk együtt, mint valaha. Közben az otthoniakkal is szorosabban tartottuk a kapcsolatot. Túl voltunk egy közös virtuális, valós húsvéton, és egy kissé rendhagyó családi ebéd és vacsorán, ahova mindenki  messengeren/whatsup-on jelentkezett be. A régi megszokott életünk, nekem már egyre távolabbinak tűnt. 

Aztán a héten  tartottak egy sajtótájékoztatót, ahol lazításokat jelentettek be.A mi életünkben ez azt jelenti, hogy jövő héttől a gyerekeknek ismét kezdődik az iskola. Igaz egyenlőre még egy fajta hibrid oktatásban vesznek részt. Az otthontanulást kombinálják a bejárással. Pankáéknál például két csoporta lett felosztva az osztály, és amikor az egyik fele bent van a suliban, a másik fele otthonról tanul. Ezenkívül kell, hogy legyen náluk az iskolában kézfertőtlenítő, és az asztalt is mindig le kell törölniük maguk után. Maszkot, gumikesztyűt nem kell hordaniuk, meg amúgy sem kell itt senkinek. Mi még egyenlőre itthonról dolgozunk, bár már kaptunk értesítést arról, hogy nemsokára lassan vissza lehet térni az irodába, de csak akkor, ha nem tömegközlekedéssel jövünk dolgozni. Én egyenlőre még maradnék itthon, amíg csak lehet, pláne, hogy a gyerekek sem lesznek mindig iskolában. Aztán kb 5-6 hét és kezdődik nekik a nyári szünet. Nyaralásra, utazásra még gondolni sem tudok, tervezni meg szerintem felesleges. Majd úgyis mindent a kialakult járványhelyzet fog eldönteni. 

Már 2 napja otthon kéne lennünk. Elvileg a mai napra az volt a terv, hogy elugrunk az Aqua Worldbe, mert Normó ezt kérte a szülinapjára. Nekem tegnap óta a hajam ismét a megszokott módon lenne belőve, miután előző nap Timi formára nyírta, és befestette. Túl lennénk egy családi ebéden anyósomékkal, és egy közös vacsorán anyuval, és Laurával. Készülnénk a hétvégére,amikor is összejövünk tesomékkal, és vasárnap Andrisékkal… és még sorolhatnám, mennyi mindent terveztünk a húsvétra. Aztán jött a virus, jött a karantén, és úgy tűnik ezt a húsvétot senki nem fogja elfelejteni. Ez lesz az első olyan ünnep, amikor a családok nem jönnek össze, és mindenki magában fog ünnepelni. Tudom, hogy egyszer ennek vége lesz, de, ahogy mindenki másban is ott van a kérdés, úgy bennem is megfogalmazódik, hogy vajon mikor lesz ez? Egyenlőre itt a norvégoknál úgy tűnik idáig sikerült a vírust kordában tartani. A napi 250 megbetegedés lecsökkent kb 150-re. Maszkot, kesztyűt senkin nem látok itt a mi környékünkön. Boltok, plázák nyitva vannak, de a fodrászok, kozmetikusok zárva.  Több, mint 3 hete a gyerekek otthon vannak, és aki teheti home-officeból dolgozik. Április 20-tól ezen fognak lazítani. Kinyitnak ismét az ovik, és az általános iskolák alsó tagozata. Ezzel elsősorban azoknak a kisgyermekes családoknak fognak segíteni, akiknek a szülei otthonról dolgoznának, csak nem mindig tudnak a kicsik mellett. Panka és Normó korosztálya április végéig még biztosan otthonról fog tanulni, utána majd meglátjuk mi lesz. 

Ez most egy ilyen év, amikor felesleges bármit is előre tervezni. Videóhívásban tartjuk a kapcsolatot a családunkkal, a barátainkkal és nagyon remélem, hogy a közeljövőben végre eljön az az idő, amikor ismét megölelhetjük őket. Addig is kitartást mindenkinek! Majd egyszer ez is elmúlik…

Túl vagyunk egy újabb dolgos, tanulós héten. Elég hamar átálltunk erre az új rendszerre, és közben magunkban reménykedünk, hogy egyszer ennek is vége lesz, és minden visszatér a régi kerékvágásba. Független attól, hogy bennünk van a félelem, hogy az otthoniak közül senki ne betegedjen le, és fáj annak a gondolata, hogy ki tudja mikor fogunk újból találkozni, próbálom ebből a helyzetből azért meglátni a jót is. Mióta 3 hete össze vagyunk zárva együtt ebédelünk, délután munka után vagy elmegyünk kirándulni, vagy éppen együtt edzünk. Jó érzés, amikor felpillantok a laptopom mögül, és összevigyorgunk a Janával, vagy amikor valamelyik gyerek csak odajön hozzánk és átölel. 

Az is jól esett, amikor Janára ráírt egy volt kollégája, hogy mi újság van velünk, vagy amikor a szomszéd néni becsöngetett, mert szerette volna tudni, hogy jól vagyunk-e. Mondtam neki, hogy szóljanak, ha bármiben kellene segiteni, és Ő is mondta, hogy ez ránk is vonatkozik. Jó tudni, hogy nem vagyunk itt már teljesen egyedül. 

Ha jól tudom jövő héten döntik majd el, hogy húsvét után ismét kinyitnak-e az iskolák vagy sem. Egyenlőre a gyerekeknek most egy hétig szünet lesz, Jana is szabin van ebben az időben, én pedig dolgozok, mert rengeteg munkánk van a kialakult helyzet miatt. Szerencsénkre az időjárás is nekünk kedvez. Eddig szinte minden nap sütött a nap, és most már este 8-ig világos van. Szóval majd tervezhetjük az újabb kirándulást valamelyik félszigetre, vagy erdőbe húsvétkor.

Addig is mindenki vigyázzon magára! Puszi

Túl vagyunk egy újabb itthoni munkás és tanulós héten, és most már hivatalos, hogy minimum húsvétig ez az állapot fog fennállni. A héten döntöttek és jelentették be ugyanis, hogy továbbra is mindenki érdeke, hogy otthon maradjon. Emellett előkerült itt egy másik kardinális kérdés is, hogy az emberek elutazhatnak-e a nyaralójukba, legalább húsvétkor. Itt a húsvét egy 5 napos ünnep, és annak már hagyománya van, hogy a norvégok felkerekednek és elutaznak a hytte-be, ott töltik az ünnepeket, síelnek még egy utolsót mielőtt vége van a szezonnak. Sokan szerették volna, ha legalább ezen az intézkedésen lazítanak, de a Miniszterelnök asszony világosan fogalmazott, hogy akik ezt szeretnék, vegyenek kártyát, üljenek be a nagyszobába otthon, és képzeljék azt, hogy a nyaralóban vannak. A válasz továbbra is az, hogy mindenki maradjon a lakhelyén. Kijárási tilalom továbbra sincs, de kint az utcán az embereknek 2 méteres távolságot kell tartani, és úgy tűnik, hogy be is tartják. Nem egyszer láttunk embereket úgy beszélgetni, hogy közben megtartották a kért távolságot. Egyenlőre mindenki kivár, miközben borzadva olvassuk a híreket, hogy most már egyre több országban ugrott meg a betegek száma. Itt a mai napig 85136 embert teszteltek, 4102 fertőzött van és sajnos 22-en meghaltak. Egyenlőre a kórházak nincsenek még telítve szerencsére. Jó lenne ha ez így is maradna…

Mi pedig addig is alkalmazkodunk ehhez az új élethez. Hétköznap tanulás, edzés…,hétvégén túrázás…, ebből áll most az életünk. Ennyi. Ennél előrébb nem tudok, és nem is akarok most egyenlőre tervezni. Persze fáj, hogy nem tudunk húsvétkor hazajönni, jó lett volna, ha ismét együtt van a család…, de most az a lényeg, hogy legyünk túl  ezen az időszakon minden nagyobb megbetegedés nélkül. Addig is tartjuk a kapcsolatot az otthoniakkal messengeren, whatsup-on… Hiányoztok…

Azt hiszem ezt a posztot több embert fog érdekelni, pláne, hogy otthon is bezártak az iskolák múlt héten, és nap, mint nap olvastam a neten, hogyan próbáltak otthon a tanárok az új helyzetben helyt állni. Itt valamivel könnyebb dolguk van a tanároknak, mert eleve az oktatás, a házi feladatok ellenőrzése részben digitálisan történik. Nem biztos, hogy ez Norvégia minden területén igy van, de itt a mi környékünkön, eleve minden gyereknek van egy iPadje, amit az iskolától kapott. Azon vannak különböző iskolai applikációk, amin keresztül a gyerekek beküldik a házi feladatot, és a tanárok is ezen keresztül adnak visszajelzést. Erről bővebben már írtam egy bejegyzést, aki akarja visszaolvashatja.  A lényeg, hogy részben ezeket az applikációkat használva oktatnak most a tanárok.

Persze azért van különbség az általános iskola és az alsó középiskola között. Ezzel kapcsolatban ki is faggattam a két gyereket:

Hogyan kapjátok meg a tananyagot?

Norbi: A showbie-ba küldi be minden reggel az ofő a tananyagot, amit aznapra kell megcsinálni.

Panka: Az iskola honlapjára van feltéve az egész heti anyag, de ettől függetlenül minden nap el is küldik.

Van valami időkorlát, ami alatt végezni kell a feladatokkal?

Panka: Nekünk a feladatokat eleve az órarend alapján állítják össze. Annak megfelelően abban az időben azt a feladatot kell megcsinálnom, amikor épp az az órám lenne, és óra végén be kell küldenem az elkészült munkát.

Norbi: Mi nem tartjuk az órarendet. Minden nap van norvég, matek, környezetismeret óránk. Az angolt péntekig kellett megcsinálnunk, és napközben van tesi is. Kb minden nap fél 2-ig kell tanulnunk, úgy mint a suliban.

Hogyan próbálják most megtartani nálatok az osztályközösséget?

Panka: Az egyik tanárunk óráján például fel kellett hívni a padtársunkat videóhívásban és együtt kellett dolgoznunk. A hívásról képernyőfotót kellett csinálnunk és azt kellett beküldeni a tanárnak. Másik alkalommal, meg megkért a tanár mindenkit, hogy küldjön magáról egy képet, illetve van egy közös chat ablakunk, amin keresztül tudunk beszélgetni.

Norbi: Nekünk is van egy közös chat ablakunk, ahol minden reggel be kell köszönni, és ott szoktam beszélgetni a barátaimmal is, és oda küldtük be mindannyian, amikor origamit kellett csinálni. Így láttuk, ki mit csinált.

Nektek mik az előnyei és a hátrányai az itthoni tanulásnak?

Norbi: Az előnye az, hogy kevesebb a tanulni valónk, és a hátránya az, hogy nem találkozok a barátaimmal.

Panka: Tovább alhatok, itthoni ruhában lehetek, nincs házi feladat, és több idő van most magamra. A hátránya, nem találkozok a többiekkel, és nagyon egybefolynak a napok, mert nincsenek edzéseim. Az edzések nagyon hiányoznak. 

Köszönöm, hogy ismét válaszoltatok a kérdéseimre!

Szerencsére a gyerekek is ügyesen beálltak egy napi rutinra. Fél 8 körül kelnek, reggeli, öltözés, aztán amíg nem kezdődik az óra vagy olvasnak vagy az itthoni házi munkába segítenek be, mint pl összerámolni, ki- és bepakolni a mosogatógépbe. Délelőtt tanulnak, és odafigyelnek arra, hogy Janával tudjunk dolgozni. Megbeszéltük velük, hogy azzal, hogy most mindenki itthon van nagyon fontos, hogy még jobban odafigyeljünk egymásra, és arra, hogy mindenki kivegye a részét, hogy a lakásban továbbra is rend és tisztaság legyen. Egyenlőre működik a dolog, és szó nélkül segítenek szerencsére. Elvileg már csak jövő héten kellene itthon lenniük, de elnézve, ahogyan növekszik a betegek száma, nagyon csodálkoznék, ha ezt az időtartamot nem hosszabbítanák meg.